Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

mese volna az, amelyikben nem a magyarok győznének? Ebbe a korrekcióba bizonyosan Jókai is belenyugodott volna, ha megérte volna.'"''

1 Az irodalmi vonatkozású népköltési szemelvények gyűjtése olyan irodalomtörténeti téma, amelyet néprajzi eszközökkel kell megoldani. Ezért a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság évek óta együttműködik a Néprajzi Múzeum illetékeseivel, és támogatja az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat munkáját. Számos publikációban hívtuk fel a pályázatra a tanárok figyelmét, és e sorok írója két konferencián is tájékoztatta a gyűjtőket az irodalmi tematikáról. Legutóbb dr. Morvay Péter részletesen ismertette a néprajzi honismereti gyűjtőtevékenységet/

12 Rámutatott az évenként megismételt gyűjtőpályázat eredményeire, ismertette a diáknapok jelentőségét (Helikoni Ünnepségek, Sárospataki Diáknapok, Erkel Diákünnepek, Soproni Diáknapok és Gárdonyi Géza Diáknapok) és a megjelent kiadványokat. A tevékenység néprajzi, nyelvjárási és történeti jellegű (falukrónika), az irodalmi kutatás ma még elenyészően csekélynek látszik. A mozgalomról Morvay Péter ezt írja: „Az új mozgalom hármas arculatú. Szerencsésen ötvöződik benne az önnevelőismeretszerző, a tudománysegítő és a népművelő tevékenység."

43 Az 1968. évi XVI. Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályázat eredeti, helyszíni gyűjtést kíván a népköltészet, a népi kéziratok, az irodalmi és történeti néphagyomány tárgyköréből. Érdemes kiemelnünk a 24. számú pályázati tételt, amely így szól: „Egy helység vagy vidék irodalmi néphagyománya. Történetek Petőfiről és Csokonairól, a vidék egykori költőiről, íróiról, a néppel való kapcsolatukról, néprajzi gyűjtőtevékenységükről (Baksay Sándor, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond, Tömörkény István stb.); szájhagyományként vagy népi kéziratokban élő alkotásaik. Nagy költőink által is feldolgozott néphagyomány: Toldi, Árgirus, Ludas Matyi, Arany ballada-témák. Nagy néprajzi kutatók gyűjtőmunkájára emlékezés.'"

53 Érdekes pályamunkák érkeztek: Juhász János (Szentes) Az arany ember mondáját, Bagi anekdotákat és mondákat, Kopp Jolán és Jóó Katalin (Ráckeve) pedig Petőfiről szóló emlékezéseket közöl. Mindkét pályázat eredeti, népi adatközlőtől származik és használható anyagot tartalmaz. Mégis megállapíthatjuk, hogy a jól szerkesztett néprajzi gyűjtési útmutatók nem mindenben tájékoztatják az irodalmi hagyományok gyűjtőit, Ezért néhány szempontra felhívjuk a figyelmet, hogy egy szakszerű módszertani tájékoztató kiadása előtt legalább némi útbaigazítást nyújtsunk. Az irodalmi hagyományok gyűjtése a szakirodalom tanulmányozásával kezdődik. A legújabb bibliográfiák, a Magyar Irodalmi Lexikon és a helyi kiadványok tanulmányozása megmutatja a fehér foltokat, tájékoztat az összefüggésekről és kritikai szempontot is nyújt a gyűjtéshez. Az adatközlők felkutatása nehezebb, mint a népköltési gyűjtés esetében, mert a mesemondókat ismerik, de az irodalmi hagyományok nem szerepelnek a falu életében, tehát gazdátlanok. Ezért helyesnek látszik, ha az ún. csoportos 41 MÓRA FERENC: Hol termett az istenáldotta búza, Véreim-Parasztjaim, Szerkesztette Vajda László, Bp. 1958; 154—155. 1. 42 DR. MORVAY PÉTER: A néprajzi-honismereti gyűjtőmozgalomról, Néprajzi Tájékoztató 1. SZ. 1968. évf. 67—93. 1. 43 Uo. 87. 1.