Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)
EGRI MÁRIA: A „Fekete Kolostor" szobrászművésze
A „FEKETE KOLOSTOR" SZOBRÁSZMŰVÉSZE EGRI MÁRIA A Fekete kolostor szereplői közül nem egy ismert alakja volt a háború előtt is a hazai közéletnek, s az internálás után folytatta megszakított tevékenységét. (Többek között Németh Andor, Lakatos Imre, Bárczi Géza irodalmi munkásságát.) A mű jelentősebb alakjai ennek ellenére vérbeli regényalakok. S ez nem kis mértékben köszönhető Kuncz Aladár kiváló jellemábrázolási képességének. Alig néhány soros, de lényegbe vágó tulajdonság említésével, egykét találó jelzővel eleven, lüktető embert alkot. Néhány vonzóan megrajzolt, érdekes egyéniségnél gyanakszunk hitelességét illetően, s az írói fantáziára hárítjuk frappáns megnyilvánulásait. Holott a tények legtöbbször pontosan fedik a valóságot. Az írói jellemformálás, a cselekménysor eleven leírása azonban Kuncz Aladár egyedüli érdeme. A Fekete kolostor romantikusabb figurái közé tartozik Zádory Oszkár szobrász alakja. Finta Gergely (művésznevén Zádory Oszkár) szobrászművész munkásságának folyamatban levő feltárása közben több olyan dokumentum került napvilágra, amelyek Kuncz Aladárral való közelebbi barátságára, kettejük mélyebb kapcsolatára, s a Fekete kolostor keletkezésére, abban Zádory szerepének hitelességére utalnak. 1931. január 21-én, illetve február 3-án kelt az a két eddig ismeretlen Kuncz Aladár-levél, amelyben még könyvéhez kér adatokat. Kuncz úgy tudta, hogy Zádory még Párizsban van, s azért öccséhez, Finta Sámuel szobrászhoz fordul. Kéri Oszkár párizsi címét, s egyéb dokumentumokat. A baráti hangú levél azt bizonyítja, hogy Kuncz többször járhatott internálása után Zádorynál, ismerte öccsét és annak családját is. Zádory azonban ekkor már ismét Budapesten volt, és Sámuel öccsével, annak Bajza utcai műtermében dolgozott. így a levelet maga válaszolja meg. Február 3-án megérkezik a második levél, most már Zádorynak címezve, ezt Kuncz Aladár Erdélyből, a Helikon levélpapírján írta: Kedves, jó Barátom, gondolhatod, hogy milyen nagy örömmel kaptam leveledet, amikor hírszerző csápjaimat azzal a reménytelenséggel bocsátottam Bajza-utcai műtermed felé, hogy még derék Samu öcsédet sem találom ottan. S erre az öccs helyett maga a mester jelentkezett. Igaz, hogy leveledből megint csak lazt látom, nem görgettél súlyos aranytömböket Budapestre külföldi tartózkodásodból. De ez úgy látszik 14 Petőfi Irodalmi Múzeum 209
