Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

LENGYEL DÉNES: Az irodalom helyi hagyományai

füredi Jókai-, az egri Gárdonyi- és a nagykőrösi Arany-kiállítás sikeréről szólunk. Ezért tartjuk fontosnak, hogy Ady egykori Veres Pálné utcai lakását, melynek berendezése birtokunkban van, múzeummá alakíthassuk. A költők, írók életére vonatkozó visszaemlékezéseket legújabb munkaközösségünk, a dokumentációs csoport gyűjti. Munkájuk eredményeképpen múzeumunk gazdag hangtárral rendelkezik, és számos kéziratos, gépelt emlékezés van birtokában. A kortársi emlékezések mellett múzeumunk szervezésével folyt a népi emlékezések gyűjtése is. Ezek az emlékezések nem mindig a hitelesség, hanem olykor a téma és a művészi megformálás következtében értékesek. A hiteles adatok és a népi emlékezések közötti különbséget jól érzékelteti Dienes András kalandja, melyet Egy emlékezésgyűjtö emlékeiből című cikkében beszélt el:

1 „El ne menjen ahhoz az emberhez, az a legnagyobb hazug a faluban — intett teljes jóakarattal és a dolgok teljes meg nem értésével egyik vidéki emlékezésgyűjtő utamon egyik helybeli pedagógus... Tíz szóbul is csak akkor hazudik kilencet, ha egyet elvét... tegnap azt füllentette, hogy Petőfi dehogy halt meg Segesvárnál, az ötvenes években Budán látták kujtorogni..." Éppen ez kell Dienes Andrásnak! Mert ő mesés mondát, népi történetet keres és számára annál érdekesebb a monda, minél színesebben beszéli el a ..hazug" mesemondó. A népi emlékezések gyűjtése általában pályázat útján folyik. A pályázatot más intézményekkel, leggyakrabban a Néprajzi Múzeummal egyetértésben hirdetik ki, és a honismereti meg szakköri vezetők tájékoztatásával irányítják. A kortársak hiteles emlékezései és a népi történetek gyűjtése sürgős feladat, valóságos versenyfutás az idővel. Egyre kisebb azoknak a száma, akik Ady Endrét ismerték, sőt már a József Attilára, a Radnóti Miklósra vonatkozó emlékezések gyűjtése is sürget. Még ennél is sürgősebb a népi emlékezések megmentése, mert a folklór a társadalmi átalakulás következtében mindinkább háttérbe szorul. A helyi hagyományok gyűjtése egyébként is időszerű feladat. A televízió és a rádió vetélkedői, helyszíni közvetítései és a vidéki állomások kezdeményezései az egész társadalom figyelmét felhívták a helyi hagyományokra, köztük nem utolsó sorban az irodalmi hagyományokra is. Több megyében és számos budapesti kerületben megindult a rendszeres gyűjtés, ennek irodalmi vonatkozású anyaga közvetlenül összefügg múzeumunk gyűjtőkörével. Időszerű a helyi irodalmi hagyományok ápolása más tekintetben is: az „olvasó népért" mozgalom akkor érhet el eredményt, ha a helyi viszonyokat figyelembe veszi. Nyilvánvaló, hogy Petőfi költészete Kiskőrösön, Aszódon vagy Dömsödön nagyobb hatású, mint máshol, viszont Nagykőrösön, ahol Arany János-kiállítást rendeztek be az iskola épületében, s az egész város gazdag emlékekben, nem nehéz az ő költészetét népszerűsíteni. A múzeumi kiállítás, a szobor, az emléktábla s olykor még az utcanév is nevel: a költő tiszteletére és művei olvasására szoktat. Karácsony Sándor beszéli el, hogy kedves költőjét, Csokonai Vitéz Mihályt akkor ismerte meg, amikor utcát neveztek el róla Földesen, a szülőfalujában. Mint kisgyermek ezt hallotta a költőről: 1 DIENES ANDRÁS: Egy emlékezésgyűjtő emlékeiből (A népi Petőfi emlékezésekkel való foglalkozás a szakkörökben), Irodalomtanítás, 1955. október, 101. 1.