Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Kisfaludy Károly képgyűjteménye

HAJÓTÖRÖTTEK VERNÉT, CLAUDE JOSEPH (?) FESTMÉNYE (A néhai Blaskovich Imre-féle gyűjteményben) mányos Akadémián ma is ott találunk egyet a következő szöveggel: „Kisfaludy Károly jótállása Kazinczy Ferencért a Thugut von Heinrichnek Kazinczy-portréért fizetendő dukátnyi összegért." Az elismervény maga, sajnos, elveszett a II. világháború viszontagságaiban. A pénzükért jelentkező hitelezők között Heinrich neve nem is szerepel. A hagyaték összeírása alkalmából készült „Képek Jegyzéké "-ben 19., 20. és 21. számot viselő három kép körül bonyolódtak Kisfaludy halála után a legjobban az események. A 19. számú Arató asszony képe Ifj. Lankitul. Orig., a 20. számú Egy párnán fekvő asszonyi kép kézibe piksist tart. Ifj. Lankitul. Orig. és a 21.: Egy álló asszonyi kép, ugyanattól. Orig. Amint az események regisztrálásából megtudjuk, a híres és divatos bécsi mesternek, ifjabb Johann Baptist Lampinak ezt a három képét Kisfaludy 1830. augusztus havában választotta ki a maga számára Bártfay László pesti lakásán, ahová másik három Lampi-képpel egyetemben gróf Károlyi Lajos, Kaunitz herceg tömeggondnoka, a herceg halála után eladás céljából Bécsből leküldte őket. A beteg Kisfaludy lakására hozatta a három kiválasztott festményt, de semmi írást nem adott róluk. Bártfay, akinek Kaunitz herceg bécsi masszájának depositumával el kellett számolnia, már Kisfaludy halála napján — még a hivatalos összeírás előtt — vissza akarta a képeket rövid úton szerezni, de Vermes fiskális nem merte kiadni őket. Ezután indult el a hosszadalmas bizonyítás, igazolások,