Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

MEZŐSI KÁROLY: Petőfi és Czakó Zsigmond

III. Párhuzamos életrajz, személyes kapcsolatok Petőfiről közismert, hogy családjának vagyoni bukása milyen döntően meghatározta élete további alakulását. Derékbatört a diákpályája, 16 éves korától kezdve hat évig hordozta a „koldusbotot". Ismételten beállt színésznek, volt katona, nyomora miatt azok a kísérletei, hogy a tanulmányait befejezze, meghiúsultak. Időnként másoló munkából szerzett filléreken vagy kis kölcsönökből tengette az életét. — Mindennek előzménye az, hogy miután iparos és bérlő szülei szorgalmas munkájukkal a szegény sorból a polgári jólét fokára, földbirtok-szerzésükkel a redemptus jászkun vezető társadalomba emelkedtek, fiaikat magasabb iskolákban taníttathatták: jött a családra a csőd, a „vész". Máról holnapra nemcsak koldusszegényekké váltak, hanem a kiváltságos kiskun városban, Szabadszálláson becsületes munkával szerzett polgárjogot, „concivilitas"-t, a nemesi előjogokhoz hasonló redemptusságot is elveszítették. A család el is hagyta a „nemes" kiskun kerületet, várost, két évtizedes boldogulásuk színhelyét, hogy azután különböző Pest megyei, földesúri birtokban lévő helységekben kis bérletekkel tengesse az életét. A vagyoni bukás mellett tehát a család társadalmi deklasszálódása is bekövetkezett. Petőfi számára iskolai végzettsége, tanultsága, művészi törekvései jelentették azt, hogy a felszínen tudott maradni, éhezve és nyomorogva is. Mindezek a tények a valósághoz hűen jelennek meg Petőfi költészetében, amikor megírja, hogy „becsületes, igaz" lelkű apja jóhiszeműségének, a gonosz emberek csalásának lett az „áldozatja", s Szorgalmas élte verítékinek Gyümölcseit most más emészti meg. Amit Petőfi pesszimista alkotó időszakában a „polgárerény" bukásáról írt (Álmaim c. versében, amelyről később még szó lesz), ahhoz neki nem kellett társadalomtörténeti tanulmányokat végeznie, mert ott állt előtte elsősorban a saját családjának példája, mögötte pedig, amig az írói érvényesülésig eljutott, a vagyoni bukásukat követő „tapasztalás", „életiskola", az ..inségterhes élet", a „koldusbot és a sorsharag." Czakó Zsigmond is, amikor Leona c. drámájában azt írta: „láttam munka s szorgalomtól rongált családott vándorolni hazátlan; láttam házával bíró családot sorvadni hajléktalan, menedéktelen .. .", akár Petőfi családjának életéből meríthette tapasztalatait, de éppúgy a maga és családja életéből. Czakó sorsát is egy a családjában bekövetkezett per és anyagi bukás pecsételte meg. Kir. perceptor atyja alkimista kísérletekbe ölte a pénzét, tönkrement. 1837-ben éppúgy néhány ezer forint tartozása miatt vették zár alá, árverezték el ingó és ingatlan javait, mint két év múlva Petőfi atyjáét. A Kolozsvárt már magasabbfokú iskolai tanulmányokat végző, tudományos pályára készülő Czakó Zsigmond is összeütközésbe került tanáraival, az iskolával, szakít a szülői házzal. A bécsi katonai intézetben nem tudja megszokni az alárendeltséget, inkább a könyvtárakhoz vonzódik. Hazakerülve, Nagyenyeden rokoni támagatással folytatja tanulmányait, az iskolai önképzőkörben sikeres irodalmi tevékenységet fejt ki, de az anyagi gondok 1840-ben az iskola elhagyására kényszerítik. Kezdődött a vándorszínész-élet Déván, különösebb színészi tehetség nélkül. Jó hangja révén (ebben különbözött Petőfitől) 1842-ben a pesti Nemzeti Színházba bekerült kórusénekesnek. 1844-ben, amikor Petőfi is költészetével az első nagy sikert aratta, verseit a Nemzeti Kör kiadta, Czakó Zsigmond is Kalmár és tengerész c.