Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 8. 1969-70 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Népművelési Propaganda Iroda Kiadó, Budapest, 1969)

SZEKERES LÁSZLÓ: Torockó regénye

ne fejezte volna ki intim gondolatait. Személyes tapasztalatait és egyéni illúzióit sűrítette Manassé alakjába is. Mégsem gondolhatunk arra, hogy a regény eszmeiségét kifejező főhőst a békepárti Esti Lapok egykori szerkesztőjéről, azaz saját múltjáról mintázta. Manassé a kapituláció után mintegy 25 év távlatában képviselte írónk tépelődéseit. Békés eszközökkel igyekezett a magyarság élniakarását bizonyítani, s Baradlay Richárdhoz és Berend Ivánhoz hasonlóan fogadta el a kapitalista termelő munkát. A szabadságharc idején nem úgy cselekedett, mint Jókai, hanem úgy, mint azt írónk 1876-ban a jövő szempontjából hatékonyabbnak ítélte. I Az Adorján család tagjainak a neve — Bertók kormánybiztos kivételével — bibliai eredetű. A biblikus nevek viselői alapvető tulajdonságaikat modelljeiktől kölcsönözték, de Jókai már modern környezetben lehelt életet beléjük. A család útnak indítója, a jelképesen említett Izrael érzékeltette a família egybetartozását. Manassé a 12 törzs egyikének a feje lett. A poétái hajlamú Adorján Barnabás — aki versben köszöntötte a hazatalált Blankát — összhangban áll bibliai modelljével, a görög műveltségű, ciprusi származású levitával. A harc napjaiban székely zekében feszítő, széles vállú Adorján Áron 1860-ra nagyon megöregedett — nem az évek száma, hanem az idők súlya alatt. Míg Manassé katonáskodott, a család gondja őrá nehezedett. Bibliai mintáját, a Lévi törzsből származott Áront, Mózes és Mirjam testvérét az ószövetség szerint Isten 83 éves korában hívta Mózes támogatására. A regényben Áron faágyúi segítették Manassé eredményes béketárgyalásait. A gyutacsot, gránátot, sőt ágyút készítő Áron másik modellje a hősi halált halt Gábor Áron. Jókai az életben tartott katonába is saját fúzió utáni véleményét plántálta. S a költői eredmény arra az íróra volt bízva, aki utólag a keményen ágyúzó Áron lelkesedését megértéssel fogadta ugyan, ám nem hitt találékonysága katonai hatékonyságában. A dalkör vezetőjének jellemvonásait nem Manassé örökölte, hanem a zsoltárokat éneklő, nótás kedvű Adorján Áron, aki — modelljéhez hasonlóan — bajuszára is büszke volt. Manassé testvérei közül Simon, Jonathan és Dávid alakját eléggé egybemosta mintaképeikkel. A regényben a felkelők elfogták Simont és Jonathánt, akik hiába igyekeztek meggyőzni a románokat. Nyilván azért, hogy Manassé kiszabadítási akciójának az értéke növekedjék. A bibliai Simon — és testvére Jonathan — a Makhabeus család tagja. Júdea dicsősége Simon egyik fiának uralkodása idején tetőzödött. Simon modellja optimizmust sugallt. Az Adorján testvérek közötti kontrasztot a fegyverhez nem nyúló Manassé és a rá megtévesztésig hasonlító Dávid képviselte. Manassé a megegyezést kereste, Dávid Mátyás-huszárnak csapott fel, s elesett. Jókai tudatosan cserélte fel a két modell biográfiai adatait. A bibliában nem Góliáth legyőzője maradt a csatatéren, hanem Jonathan. Jókai azonban a béketárgyalásokat folytató testvért hagyta életben. Dávid regénybeli halála illusztrálta, hogy az Adorján család súlyos árat fizetett a nemzetiségi elvakultságért. De míg a Szomorú napok c. regényében a gyáva megrettenőkre sújtott költői igazságszolgáltatása, addig az Egy az Isten