Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában
hették fel. 3 A történelem természetesen ezt a vidéket sem kímélte. Hogy a török uralom alatt mi volt a sorsa, nem tudjuk; valószínű, hogy a Tisza gyakori kiöntései, a Szamos és a Túr vadvizei némi védelmid is szolgálhattak; azt azonban tudjuk, hogy 1656-ban ,,a' szomszéd Lengyelektől szörnyű romlásokat, égetést, lakóknak raboltatását, öletését ... s hasonló ínségeket szenvedtek", hogy a kuruc-labane háborúk, az 1709-i pestis, az 1717-i tatárjárás, a meg-megismétlődő árvizek és járványok sok ember- és vagyonáldozatot követeltek. 4 1810-ben a község 180 házból állott, amelyeknek legnagyobb részét jobbágyok bírták, de a faluban számos nemes ember is élt, s ezért kétféle elöljárósága létezett : a nemesek hadnagya és a jobbágyok bírája és esküdttársai. 5 Cseke az évszázadok során szinte összeforrt a Kölcsey-nemzetséggel. A családi hagyomány szerint a Kölcseyek Ete apjától, Ondtól származtatják magukat. A költő is hitt ebben a mendemondában, „Kölcsey" c. versében ezt olvashatjuk: Kölcsey nemzetség, Ete hű maradéka, kit egykor Don hullámi körűi, a Hét magyar eggyike, hős Ond, Lángölelés zálogja gyanánt neje karjairól vőn. Mint mondottuk, ez csupán családi hagyomány. Ami viszont tény, arról Kölcsey maga ír Szemere Pálhoz szóló egyik levelében: ,,A Kölcsey nemzetség már emberemlékezetétől fogva Szatmár megyében törzsökösnek tartatott. A nemzetség levéltárában vágynak levelek fel a 13-ik századig." 6 Hogy magát Csekét mettől fogva bírták a Kölcseyek, hogy a Szamos—Túrtája valóban Kölcsey szállásföld volt-e, hogy Anonymus által említett Colsoy-nemzetség valóban a Kölcsey nemzetséget jelenti-e, azt nem tudhatjuk; az viszont bizonyos, hogy Nagy Lajos egyik 1344-ben keltezett oklevelének tanúsága szerint Csekét már a Kölcsey család bírta. 7 A századok során természetesen más nemesi családok is birtokolják Cseke határát és a falu jobbágyait. A XV. században a Darahyak, Császlóczy Mihály, Kömörey Mihályne és leányai ; a XVI. sz-ban Báthori István és András, valamint Kende Péter; ugyanebben a században Werbőczy István csekei rész-jószágát Perényi Istvánnak adja cserébe. A XVII. század derekán ismét Kölcseyek bukkannak fel: Péter és Zsigmond, (ettől kezdve a Kölcseyek csekei folyamatossága bizonyítható), s végül a XIX. század elején, közvetlenül Kölcsey Ferencnek Csekére való költözése előtt a következő nemesi birtokosok között oszlik meg Cseke: Kölesei-Kende Pál utódai, Kölesei Kende László, Kölcsey Bálintné Jármy Sára,Rédhey Lajos királyi kamarás, Pongrácz László kapitány, Isaák Gáspár, Gulácsy Gábor. 8 Ennyit a község múltjáról. Most pedig vizsgáljuk meg, milyen is lehetett az a falu, amelybe az osztozkodás után — 1815 tavaszán — Kölcsey Ferenc költözött. A megye kitűnő, szorgos monográfusa, lelkes jozefinizmusa miatt többek által annyira megvetett Szirmay Antal (1747—1812), a század első évtizedében ilyennek írja le a Kölcseyek ősi faluját: „Cseke a' Kölesei Uradalomhoz tartozó Magyar falu, éjszakról a' Tisza vize Bereg Vármegyétől hasíttya, a' határa többnyire sárga agya3 KISS K. id. mű 399. 1. 4 KISS K. id. mű 399. 1. 5 SZIRMAI SZIRMAY ANTAL: Szathmár vármegye' fekvése, történetei és polgári esmérete. Budán, 1809— 1810. H. k. 238. 1. 6 KÖLCSEY FERENC—Szemere Pálnak, Pozsony, 1833. máre. 20. (Kölcsey Ferenc összes Művei. Budapest. 1960. III. 504. 1.) 7 Lásd bővebbet-: KÖLCSEY DEZSŐ: A Kölcsey máskép Szente-Mágócs nemzetség. Kölcsey Ferenc. Budapest, 1930. 8 SZIRMAY A. id. mű II. k. 238. 1.
