Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Jenei Ferenc: Petrőczi Kata Szidónia

Erről írta: Kis koromba mingjárt jutottam bura, Én Anyamtul hagjattam árvaságra Keserves szörnyű gyámoltalanságra Várt örömöm fordult szomorúságra.

4 Kis korának búra jutása nem szűnt meg továbbra sem. Alig serdült a gyermekkorból, megfosztották családjától, elszakították édesapjától, két testvérétől. Petrőczi István, mint a felvidéki protestáns rendek egyik vezetője, aktív részese volt a Wesselényi-összeesküvés mozgalmainak, szoros kapcsolatban volt az összeesküvés egyik legtevékenyebb mozgatójával, Wittnyédy Istvánnal.

5 Emelkedett lelkületű, hazafias érzelmű főúr volt, aki vagyonától megfosztva is, hajthatatlan energiával küzdött élete végéig a nagy nemzeti célokért. Amikor 1670 nyarán az összeesküvés felett a fellegek már észrevehetően gyülekeztek, az elkerülhetetlen vég hírei a kaszavári nagyúrig is eljutottak, menekülésre készült. Főember szolgája, Petkó Zsigmond már 1670. április 21-én figyelmeztette a veszélyre.

6 És ő a figyelmeztetést komolyan vette. Aranyát, ezüstjét, egyéb értékeit ládákba csomagolta és az összeesküvésben nem részes Wesselényi László szendrői főkapitány feleségének Bakoss Zsuzsannának várába, Sztrecsénybe küldötte.

7 Amikor Esterházi Pál, 1670 október közepén seregével megindult, hogy a felkelők várait elfoglalja, Petrőczi megvált leányától, Wesselényiné oltalmába ajánlotta és Sztrecsénybe küldötte, ö maga előbb Árva várába, majd Erdélybe menekült. Az apa és leányának életútja ezzel szétvált. Ha találkoztak is ezután, ritkán és csak napokra történhetett. A sztrecsényi vár sem bizonyult biztos menedéknek. Innen is menekülni kellett. Amikor az összeesküvés résztvevőinek utódait is perbe fogták, Wesselényi László vagyona is veszélyben forgott. Mielőtt még ítéletre került a sor, Wesselényiné nyilván mozdítható értékeivel és Petrőczi István kincses ládáival a Wesselényiek lengyelországi birtokaira menekült. Ez időben ezek középpontja, a gedowi vár volt és 1671 közepétől közel egy évtizeden át itt volt Petrőczi Kata Szidónia menedéke, ez a vár volt „bujdosásának" színhelye.

8 A Lengyelországban töltött évek nem voltak számára könnyűek. Wesselényi közvetített a bujdosók és a francia udvar között. Többször járt Erdélyben, Thökölinél. így Kata Szidónia állandóan hallhatott híreket apjáról, bátyjairól, azok hányatott sorsáról. És a maga sorsa sem könnyű. Idegenek között élve éreznie kell kiszolgáltatottságát. Sok megaláztatásban is része volt. Látnia kellett, hogy Petrőczi ládáit mint bontják fel és jogtalanul hogyan zálogosítják el apja értékeit. A leverő emlékek élete végéig kísérték.

9 — Lengyelországból mint Pekri Lőrinc felesége tért haza — nem szülőföldjére: Erdélybe. 4 Petrőczi Kata Szidónia verseit a MTA könyvtára őrzi, (Jelzete: KUI 8 r. 139.) A kéziratnak, melyet több kéz írt össze, kritikai kiadása nincsen. Ma, XIX. századi kötéstábláját megőrizve, áj félbőr kötése van. A kéziratot, melyet a költőnő egyik leányági leszármazottja az ózdi kastély könyvtárában őrzött, Tlialy Kálmán és Toldy Ferenc lemásoltatta. Időközben nyoma veszett és a másolatokból adta ki Harsányi István és Gulyás József a verseket, „Petrőczi Kata Szidónia versei", az Irodalomtörténeti Közlemények 1915. évfolyamában. Idézeteinkben az időközben előkerült eredeti kézírat szövegét használjuk, de célszerűségi okokból Harsányi—Gulyás kiadásának (a következőkben HG) lapszámozását használjuk. — HG 199. 5 PAULER GYULA: Wesselényi Ferenc nádor és társainak összeesküvése. 1664., 1671, Bp. 1876, 108—110. 6 JENÉI FERENC: Petkó Zsigmond. ITK 1963, 593. 7 SZÁDECZKY LAJOS: Pekry Lőrinc levéltára. Száz. 1906, 321. A Pekri-levéltárat leányágon a Degenfeld család örökölte és 1945-ig a Nagykároly melletti, ma Romániához tartozó, Dégenfeld tanyán, a kastélyban őrizték. Sajnos a levéltárhoz nem férhettünk, így csak Szádeczky regestáit használtuk fel. A következőkben: Szádeczky. 8 PAULER id. mű II. köt. 317., 372. — ANGYAL DÁVID : Késmárki Thököly Imre. 1657—1705. MTE, Bp. 1888, I. köt. 31—32. — Szádeczky 302., 419—420., DEÁK FARKAS: A Wesselényi család őseiről. At VH. köt. Vni. sz. Bp. 1878, 24—33. 9 Jó illattal füstölgő igaz szív. Lőcse 1708, 4 a.