Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Miklós Róbert: Kölcsey Ferenc csekei otthonában
nem követelt magának csalhatatlanságot, de még tekintélytiszteletet sem. Ha velük társalkodott, vagy egy-egy nehezebb jogesetet magyarázott, mondanivalóját mindig úgy fogalmazta meg, mintha egyenrangú felekkel állana szemben. Az ifjak ellenvéleményét szívesen fogadta. A gyengébb felkészültségűekkel szemben türelmes volt, egy-egy indokolatlan megjegyzés, vagy egy-egy gyermekded kérdés soha mosolyra, lekicsinylő válaszra nem indította, „mindenkiben inkább az embert, a morális oldalt, mint a hideg tudományosságot tekintette szigorúbb szemekkel." Ohernyik Károly, aki mint házitanító kissé kívül állt a joggyakorlatra sereglett ifjaktól, ilyennek látta a költőt patvaristái körében: .,Ha valaki látta őt csoportjában azon fiataloknak, kik házához törvényi gyakorlat végett, nagy számmal összegyűltek, látta a halvány szelíd arcot, melyről tudomány és szellem sugárzott — a magas kopasz homlokot gyér hajszálakkal, mint vékony ezüstkoszorúval körítve; ha látta az egyébkor vidám, ifjú arcok komoly figyelmét, tiszteletteljes kifejezését, a néma hallgatást, mely vigyázva lesett el minden parányi szót a — hogy úgy mondjam — mester ajkairól, akkor akaratlanul Hellas hajdani bölcseire kelle emlékezni, s visszaidézni a lélek fantáziájának Socratest vagy Platónt tanítványai körében." 47 Mennyire megegyezik a kép, amelyet Obernyik Károly festett azzal, amelyet Szemere Bertalan vázolt fel! 1838. augusztus 24-én — egy pénteki napon — váratlanul árván maradt a csekei Kölcsey-udvarház és a híres patvaria. Az előző napon még orvosával évődő Kölcsey — „Apollónak mondom, ha kigyógyít!" — reggel 10 órakor örökre lehunyta szemét. Halálának, temetésének körülményei ismeretesek. A kúriában csak Szuhányi Jozefin és a tizenhárom esztendős Kálmán maradt nevelőjével, Obernyik Károllyal. A kancellisták felszámolták a folyamatban levő ügyeket, a patvaristák szétszéledtek. A kúria Szuhányi Jozefin halálával unokahúga Laura révén Kende Lajos birtokába jutott, aki azt — soha meg nem bocsátandó — 1889-ben lebontatta, hogy helyébe korának ízlése szerint hivalkodó úrilakot építhessen. Ez a ház állott Kölcsey telkén egészen 1962-ig, amikor is a dolgozó nép áldozatkészségéből az ősi Kölcseyportán megépült a község művelődési háza, amelyben a költő születésének 175. évfordulója alkalmából megnyílt a Kölcsey Ferenc Emlékmúzeum is. Ez a téma azonban, valamint a költő sírjának, illetve síremlékének története egy újabb tanulmány kidolgozását teszi szükségessé. 48 47 OBERNYIK K. id. mű. 48 Ezúton mondok hálás köszönetet Molnár Józsefnek, aki több évtizedes kutatásainak tapasztalatait baráti készséggel bocsájtotta rendelkezésemre. A 73. 79. 81. lapokon levő rajzok a Magyarország és Erdély képekben c. mű II. kötetéből valók. (Szerk: Kubinyi F. és Vahot I.) Pest, 1853.
