Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Vayerné Zibolen Ágnes: Adalékok Kisfaludy Károly művészi pályának alakulásához

sikert és hasznot várt, apjának és nővérének is reménykedve említette terveit leveleiben. A Fessler-illusztrációkból egynéhány valóban el is készült, de csak azok maradtak meg belőlük, amelyeket Aurórája évfolyamaiban más művek illusztrációiként később meg is jelentetett. Szép tervének megvalósulását sok minden akadályozta. Elsősorban egyre erősödő művészi önkritikája, sokirányú irodalmi kísérletei, és almanach-szerkesztői gondjai. Az Aurora szerkesztésének munkája közben azután még arra is rá kellett jönnie, hogy egy olyan költséges vállalkozásba, mint amilyent egy sok képpel illusztrált könyv kiadása jelent, tőke hiányában, nem is kezdhet, s hogy egy drága történeti kiadványra Magyarországon aligha találni annyi vevőt, hogy a kiadás költségei megtérüljenek. Pesten már nem volt olyan türelmetlen, mint bécsi éveiben, nem hajszolta a világhírt, nem azt akarta mindenáron bebizonyítani, hogy egyedül is boldogul. Élt, ahogy tudott, amíg a természet rendje szerint hozzá nem jutott apai örökségéhez, ami számára egy független, tevékeny élet lehetőségét hozta meg. Ilyen előzmények során alakult ki kulturális érdeklődésének sokoldalúsága és a minden x'ijra és jövőbe mutatóra oly fogékony gazdag, a nemesi kötöttségektől felszabadult egyénisége. Életének következő szakaszában, pályájának utolsó tíz esztendejében ezért tudott útnak indítani oly sok mindent, új irodalmi műfajokat, a korszerű magyar drámát, a népszerű magyar könyvkiadást. ,,A tatárok Magyarországban" székesfehérvári előadása után, 1819-ben, hetek alatt országos hírű színpadi szerzővé lett. 1820 decemberében Pestről írta Kazinczynak, hogy sokak unszolására egy magyar almanach kiadására készült. Aurorája, programjában világosan leszögezi, hogy nemcsak irodalmi célokért akar küzdeni: ,, . . . a Magyar Kultúra aranykora hatalmas lépésekkel felénk közelít. Ily fényes helyhezetben a nemzeti csínosodás minden ágaira illik figyelmeznünk". E hazai Almanach tárgyai mind eredeti magyar elmeszülemények. Ugyanazok rész szerint a képek is, a metszést még most is külföldön kellett készíttetni. Ha miben legbuzgóbb szándékaink mellett egészen a főtökéletességhez el nem juthatánk, abban mi engedelmet nyerhetünk, kik inkább vágytunk a mint lehetett kezdeni, mint a csínosodás ily fontos eszközéről a hazában egészen elfeledkezni." Művészi munkájáról ezután már nem olvashatunk fennmaradt írásaiban. Barátai feljegyzéseiből azonban világosan látszik, hogy a beérkezésnek sikerekkel s gondokkal zsúfolt köznapjaiban a kikapcsolódást éppen az a művészi munka jelentette, amit kenyérkereset formájában már gyűlölni is megtanult. Kazinczy Ferenc több ízben is foglalkozott írásaiban Kisfaludy Károly művészi munkájával, s szavaiból mindig az elismerés hangja szólt: ,, . . . Mint Granadiros Fő-Hadnagy lelépe a katonai pályáról, hogy két szerelmének, a Festésnek és Költésnek, élhessen. S az elsőbbet nem mint Naturalista űzi, hanem tanulás után. Szobája tele van Vészeivel, a Loutherbourg ízlésében ; de neki vannak nyugalmas teremtései is, és nem mind táj festések. Rézgyűjteménye több ezerből áll. . ." írja pesti útleírásában,

42 majd egy levelében így méltatja Rumy Károly Györgynek is: „(Sándor) kiváló testvére Kisfaludy Károly, aki skandált sorokban versel és egyszersmind egészen jól és szellemesen rajzol és kiválóan fest viharokat Vernét és Loutherbourg modorában . . ,"

43 Kazinczy gondos stíluskritikai érzékéről tanúságot tévő észrevételei pontosan meghatározzák Kisfaludy Károly festői tevékenységének irányát életének utolsó tíz esztendejében. Egyben arra is rávilágítanak, hogy e két képzőművészetet szerető, művelt író, a magyar irodalom újjászervezésének két kiváló szervezője, a magyar képzőművészet 42 Pestre, Töredék Kazinczy Ferenc pesti útleírásából. írta ezernyolcszázhuszonnyolcban. Budapest Székesfőváros Kazinczy emlékének, Bp., 1929. 14. 1. 43 30. sz. jegyzetben id. mű 4909. sz.