Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Jenei Ferenc: Petrőczi Kata Szidónia

tős, új fejezetet nyit költészetében is a pietisták hatása. Az eddigi komor, a protestáns ortodoxia istenlátásán nevelődött lelki világát átszínesíti, felhevíti a lélek és Jézus közötti szerelmi misztika. .... segítségül Uram Jesus hilak Vétkemet utálván tégedet ohaitlak Meg gyógyításomra édes Jesus várlak Hiszen megsegítesz mert szivbül ohaitlak Szerelmes Jesusom én orvoslásomra Ne késsél de jöi el én gyógyításomra Szent Nevedért tekints az én siralmaimra Emlékezzél kérlek tött fogadásodra Drágalátos Jesus tsak te néked elljek Hiven szolgállyalak senkitől ne féllyek Valamit te utálsz en mindent gyülölljek Minden gonoszságot nagy távul kerüllyek.

57 Ezekben a költeményekben kilép a maga szűk köréből, átlép önmaga korlátain és előbb egyháza, majd hazája panasza zokog verseiben. Népednek pásztori a te házaidbul Ki üzetettenek te szent templomidbul Jay nints maradások űzetnek egy helybül Másra s megölettek Sok vért ki öntöttek Az te híveidből Tapsolván örülnek az mi siralminkon Keményül kő szivek nyomoruságinkon És hatalmaskodnak minden javainkon Megszűnt az ének szó Hallatik csak jaj szó az mi uczáinkon. Sohol nem maradhat te néped békével Akár hová menjen de ők sietséggel Ottan feltalálják s nagy veszedelmivel Újabb practikákkal Kigondolt csudákkal Foggatyák fegyverrel. Oh szerelmes Atyánk essék meg te szived Látod az ínséget kit szenved te néped És jusson eszedbe igaz ígéreted Mondván nefélj népem Pokol kapuja sem Alhat meg ellened.

58 Hiányzik ebből a költeményből, a protestáns üldözés egyik legköltőibb panaszából, Petrőczi Kata Szidónia korábbi elkeseredése. Panaszkodik, de hittel, a jövőbe bizakodással. Élete utolsó éveiben a Rákóczi szabadságharc idején írta alábbi versét. Benne az üldözött protestáns és a bujdosásba (talán Moldvába) kényszerült magyar panaszszava egyesül. Mi lelkünk világossága Juhaidnak jó pásztora 67 H. G. 450. 58 H. G. 452, 4 Petőfi Irodalmi Múzeum Í9