Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Jenei Ferenc: Petrőczi Kata Szidónia

szabadította meg. A „ritka példájú és jó emlékezetit maga után hagyott" méltóságos asszonyt még ez év december 2-án Szent-Miklóson temették el. 43 A legszebb emléket róla, Rákóczihoz írott egyik levelében, Bercsényi Miklós állította. Még 1704. szeptem­ber 29-én Pekri Lőrinc valamelyik helytelen cselekedetével kapcsolatban írta : „Pekrin valóban búsulok, noha ebségit nem tudom; de talán lehet oly reménység utolsó hozzája: felesége, ki regnál rajta, okos, jó asszony, s jó lelkű, s jó magyar, én tudom fordít rajta." 44 II. Petrőczi Kata Szidónia költeményeit olvasva, fel kell figyelnünk arra, hogy azokból szinte teljességgel hiányzik a mitológia. Hiába keressük a klasszikus latin költészetre utaló közhelyeket, melyek annyira jellemzik a kortárs írók műveit. Néhány tulajdonnév utal csak a klasszikus világra, azonban nem a kor kedvelt íróira mutatnak, hanem inkább a széphistóriák hőseire. Furcsáihatnánk ezt, hiszen a kor műveltségéhez hozzátartozott a klasszikus irodalom valamelyes ismerete. „Ovidius noster" minden olvasó ember asztalán kéznél volt, íróink is gyakran for­gatták ; sorait, verseit idézni a mindennapi élet megszokott gyakorlata volt. És mégis, Petrőczi Kata Szidónia költészetéből a klasszikus latin írók ismeretének szinte semmi emléke sem tükröződik. Okát nevelésében kell keresnünk. Főuraink fiú gyer­mekei hosszabb vagy rövidebb ideig nyilvános iskolába is jártak. Költőnőnk fivérei például, Thököli Imrével együtt, az eperjesi evangélikus gimnáziumba. 45 A leányok azonban csak a házi lelkész, vagy udvari pap tanításával kezdették és azzal is fejez­ték be iskolás tanulásukat. Nyilvános iskolába nem mehettek. Olvasmányaik első­sorban a Biblia és egyéb ájtatossági könyvek voltak. Azonban a XVII. század vége felé haladva könyveik között felbukkannak, a széphistóriák mellett, Gyöngyösi István művei és a széppróza termékei is. Ha Petrőczi Kata Szidónia verseinek nóta-jelzéseit számba vesszük, látjuk, hogy ismerte Balassi, Rimay, Beniczky Péter és Nyéki Vörös Mátyás költeményeit és olvasta a kéziratos énekes könyvekben megőrzött verseket is. Ezekben az évtize­dekben Balassi—Rimay Istenes énekeinek kiadásai egymást követik. Beniczky Péter Magyar Rithmusai, Nyéki Vörös Mátyás Tintinnabuluma egyformán keresett köny­vek, ha Kolozsvárott, vagy Lőcsén jelentek is meg. És olvasott költő Zrínyi Miklós, az Adriai-tengernek Syrenaia nyomtatott példányai mellett ismertek írott másolatai is. És szívesen forgatták Gyöngyösi Istvánt. Kolozsvárott is olvashatta ezeket az írókat, de Vágbesztercén megtelepedve, Pekriné közvetlenebb kapcsolatba is kerül­hetett írókkal. Két költőnővel, sógornőjével, Révai Erzsébettel és Rákóczi Erzsébet­tel érintkezett, s bizonyos, verseikkel is megismerkedhetett. Sógora volt Esterházi Pál nádor, ez a verselgető, ájtatossági könyveket író és bőkezűen kiadó, a legszebb értelemben mondott, főúri „dilettáns". Ismerhette Fülek főkapitányát Kohári Ist­vánt, hallhatott Balassa Bálint verseiről és olvashatta Gyöngyösi Murányi Venusát és Phoenix-ét is. De a főúri költők, írókon kívül nem csekély befolyása volt reá azok­nak az evangélikus lelkészeknek, akik az 1680-as évek végén már visszaszállingóztak németországi száműzetésükből, akik a pietista írók műveivel, gondolatvilágával megismertették. 3 SZÁDECZKY 419. 44 Archívum Rákóczianum IV. köt. 159. — Petrőczi Kata Szidónia életrajzát és költészetét először THALY KÁLMÁN id. művében ismertette. Életrajzát: ANTALFFY ENDRE: Petrőczy Kata Szidónia élete és munkái. 1664—1708. Bp. 1903. Egybegyűjtött leveleit a közeljövőben rendezzük sajtó alá. 45 JENÉI FERENC: Petkó Zsigmond. Itk 1963. 592.

Next

/
Oldalképek
Tartalom