Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Baróti Dezső: Felvilágosodás és klasszicizmus

talis" ráció működését absztrakt, geometrikus vonalakkal vagy idomokkal, egyenessel, négyszöggel, körrel ábrázolhatjuk, „megismerő" rációnak sokirányba kiterjedő, a dolgok változatosságát megragadó tevékenységét már a felvilágosodás kora is a természetből vett metaforaszerű képekkel szerette megjelölni. Az egyik ilyen a vízbe dobott és ott egymásba gyűrűző hullámokat előidéző kő képe, a másik az a hálóját végtelen sok irányban kiterjesztő pók, amelyről többek közt Diderot beszél a D'Alembert álmában. Mindkettő szinte közhelyszerűen hozzátartozik a kor frazeológiájához. A legáltalánosabb mégis a filozófusszázad névadója, a sötétségen áthaladó fény sokértelmű szimbóluma. A fény sajátos mozgását Huyghens a felvilágosodás hajnalán épp azért nevezte el a hullámokról, mert terjedését a vízbe dobott kő mozgásához hasonlóan képzelte el. A példákat tovább szaporíthatnánk s akkor kiderülne, hogy a felvilágosodás frazeológiája a vízbe dobott kő, a pókháló, vagy akár a sötétségen áttörő fény analógiájára egyéb szemléletes képek egész seregét alakította ki.

31 Ezek a képek jelképesen is arról vallanak, hogy a felvilágosodás irodalma és művészete nem a sokféleség valamilyen, a klasszicizmusra jellemző harmonikus egységbe való foglalására törekszik, hanem a világnak a maga sajátos mozgásában való megragadását, a jelenségek birodalmába való sokirányú behatolását akarja a maga módján megvalósítani. Mindez a felvilágosult irodalom stílusát is nagymértékben meghatározza. Az utóbbi bonyolult problémáit a továbbiakban majd az alkotó módszerről most kifejtett gondolatok segítségével kell megközelítenünk. 31 Vö. POULET, GEOEGES: Les métamorphoses du cercle. 72—101. Paris, 1961.