Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Baróti Dezső: Felvilágosodás és klasszicizmus

tásának, hiszen ez utóbbi egyre növekvő ipari és kereskedelmi ereje, amely többek közt a természet gyakorlati birtokbavételében, egész vidékek földrajzi-társadalmi képét átalakító manufaktúrák létesítésében, sőt még a család struktúrájában beállt változásokban vagy a polgári otthon belső terének fellazulásában és a társasélet irányában történt kitárulásában is jelentkezett

12 (amint ezt a szellemi és gyakorlati élet megnyilvánulásainak immár egyenrangú bemutatására készült Enciklopédia minden oldala sugározza), végeredményben szintén az írók, a filozófusok, a festők és a természettudósok alapvető élményével egyirányú társadalmi mozgásból született meg. A felvilágosodás általános mozgásélményét épp a polgárságra jellemző, e világi, ha nem épp gyakorlatias jellege választja el, a barokk, a rokokó, vagy akár a manierizmus egyik legfontosabb tulajdonságának felismert mozgás lényeges elemeitől. Míg a barokk, az isteni igazság örök rendjébe vetett hitében gyökerező extázissal, végső fokon még akkor is vertikális irányban néz fel a biztos centrumának FRAGONARD : AZ OLVASÓ Nö