Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Illés Ilona: A bécsi „Ma”
3. számának alcíme: Aktivista művészeti folyóirat. A IV. évfolyam 4. számától magyarországi megjelenésének végéig: Aktivista Művészeti és Társadalmi Folyóirat. Mit jelentettek ezek az alcím változások ? Nemcsak formális jelentőségük volt. A lap horizontja, perspektívája egyre szélesedett. Az „aktív művészet" kifejezést egyre tágabb értelemben használja a szerkesztő. A különböző izmusok éreztetik már hatásukat. Hazai kibontakozásukat nem utolsósorban a Ma hasábjain közölt művekben kísérhetjük figyelemmel. A társadalmi változások tovagyűrűző hullámai elérték a művészetet is s a lapban ezek művészi stílusjegyei világosan kirajzolódnak. Az alcímben jelentkező első változás egy szóban csúcsosodik: Aktivista Művészeti Folyóirat. A lap lényegét, tartalmi hangsúlyát igyekezett e szó kifejezni. Maga az aktivizmus, az I. Világháború alatt és után, a burzsoá társadalom válságának talaján fellépett művészeti mozgalom. Nálunk aránylag korán jelenkezett, s nem utolsósorban Kassák és folyóirata adott hangot neki. Kassákék, csakúgy mint külföldi társaik, elsősorban a formák, a régi konvencionális kifejezési eszközök megbontását hirdetik, szembeszálltak az öncélú l'art pour l'art művészi felfogásával. De nemcsak a forma változását kísérhetjük figyelemmel az aktivizmus szárnyalásában, fontos a tartalom változása is. A polgári társadalom megváltozása, vagy az arra irányuló törekvés adja az aktivizmus igazi töltését. A Mához, első és második korszakában is, elsősorban a német aktivizmus állt közel. A mozgalom jelentős német képviselői egymás után megszólalnak Kassák lapjában, a Mában pl. J. R. Becher, Ludwig Rubiner, Erich Mühsam, Ivan Göll, a Die Aktion munkatársai, a berlini Spartacus mozgalom részesei, Franz Werfel stb. „Kassák forradalmi proletárösztöne a világháborús megrendülésben pontosan ráérzett arra az európai hullámverésre, amely nagyjában-egészében a szocialista holnap erőitől indult vagy azokra apellált. S itt Kassák ráérzésének pozitív jellegét bizonyítja, hogy Marinettinek már-már hisztériásán elvtelen „aktivizmusát" szinte pillanatig sem érezte a magáénak." 9 - írja Kardos László a kassáki aktivizmusmegérzésről. Valóban, a francia, holland stb. aktivisták mellett figyelemmel kíséri Marinetti pályafutását, de mindég a kellő fenntartással, s annak ellenére, hogy írást is közöl Marinettitől, igen világos véleménnyel van róla. Ezt nemegyszer ki is fejti a Ma hasábjain. Legutoljára 1925-ben foglalkozik vele, a Ma 1925. január 15-i számában. Egy német nyelvű cikket ír Marinettiről, s ebben igen érdekes értékelését adja az olasz futurizmusnak, s vele együtt Marinetti pályafutásának. A Ma új alcímei a lap érzékeny reagálását jelzik a változásokra. A Ma hamarosan messze járt attól, hogy a „nyugatos" esztétikai normáktól igyekezzék csupán eltávolodni. Most már lényeges társadalmi és művészeti változások voltak az irányadók, ezek szabták meg a lap programváltozásait, az irányt, melyen haladni kellett. A Tanácsköztársaság idején a Ma lényegében egy „saját" forradalmi programot igyekezet megvalósítani. Ez a sajátos, mondhatnánk kassáki forradalmiság nem mindég esett egybe a Tanácsköztársaság forradalmi programjával. A Mának összesen 31 száma jelent meg Magyarországon. Négy politikai tartalmú különszám is napvilágot látott. A lap megjelenési időtartamát és tartalmát tekintve is jelentős helyet foglal el a nemzetközi avantgárdé történetében. Jelentősége csak nőtt azzal, hogy Kassák, mint a „Tett, majd a Ma szerkesztője és egyetlen jelentős költője, ekkoriban szervezi meg a képzőművészetekkel való s azóta is tartó testvériséget, kiáltványok, tanulmányok, s főképp kiállítások formájában . . ." 10 — írja Gyergyai Albert. 9 KARDOS LÁSZLÓ: Kassák Lajos útja: Élet és irodalmi, 1957. április. 10 GYERGYAI ALBERT: Előszó. Kassák Lajos válogatott versei Bp., 1959.
