Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Illés Ilona: Juhász Gyula ismeretlen versfogalmazványa

JUHÁSZ GYULA ISMERETLEN VERSFOGALMAZVÁNYA ILLÉS ILONA Múzeumunk Juhász Gyula kéziratai között őriz egy tanulmányt, amelyet a költő egyetemi évei idején a Négyessy szemináriumban olvasott fel. A tanulmány címe: Karnarutic és a Zrínyiász. A kétfoliós, kéziratos értekezés alján a keletkezés dátuma: (Négyessy stílgyakorlatok, 1905 márc.) A második fólió hátlapján pedig Juhász Gyulának egy verse, fekete tintával írott, sűrűn javított fogalmazvány. Á vers címe : Dilemma. Hangulata, formai megoldása egyezik Juhász Gyulának a korai korszakában írt verseivel, így feltehető, hogy a fogalmazvány keletkezési ideje azonos a tanulmány írásának dátumával. A búsongó alaphangulat, a kissé modoros kesergés jellemzi Juhász korai zsengéit, s jellemzik ezt a verset is. Ez az alaphangulat később valóságos és általános életérzéssé sűrűsödik költészetében. Itt azonban még az át nem élt fájdalom kifejezésének formakereső, kicsit pózos megnyilvánulása figyelhető meg az áthúzott sorok mögött. A fogalmazvány legelső és végleges megfogalmazása között csaknem két különböző vers formálódik. A vers végleges változata: D i 1 e m m a Két lélek harca dúl szívemben, 0 jaj, széttép viszályuk engem, Az egyik : napba szállna büszkén Fénixként gyúlva önnön üszkén. A másik : árnyas völgybe vágyik Zsongító béke várja váltig. Csábítanak nagy ideálok És boldogító csöndes álmok, A tenger hí, a végtelenség, Szabad vitorlák, eszmék, S egy rózsakert mosolyog elébem, Egy rózsakert oly szűk, de éden ! Két lélek harcán elborongok A törpe és a nagy mi boldog. De kit szárnyra von s húz a kétség, Sirassátok meg küzködését.