Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)

Keresztury Dezső: Magyar írók arcképei

az arckép-grafika hagyományaihoz illeszkedtek: a drága, keveseknek hozzáférhető, egyedi műalkotásokat akarták gj^orsabban és olcsóbban elérhető fényképekkel pótolni; a siker annál nagyobb reményével, mentől inkább azt állíthatták, hogy képeik pontos másai a megörökített arcnak. Nem tudták, de nem is akarták a pillanatnyi benyomást rögzíteni. Ahogy az arcképfestők, rézmetszők, fametszők, kőrajzolók: a hasonlóság mellett a jellegzetes és tetszetős beállításra is törekedtek. A beállítás nem volt egyszerű feladat. Egy fotótörténeti könyvben láttam egy idevágó kettős felvételt. Elölről és hátulról mutatta ugyanazt a jelenetet. Az egyik képen három kiváló német tudós és író nézett rám szépen egybehangolt kompozíció keretében. A másikon a kínzókamrák eszközeire emlékeztető fej-, nyak-, deréktámaszok serege tartotta mereven a kép szereplőit. Nagyapáink, apáink korának csoportképein, de egyes arcképein is a merevség, az ünnepélyesség, a vélt örökkévalóság élményének átszellemültsége helyettesítette nagyrészt azt a kinyaltságot, amellyel a mai típus-