Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 7 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1968)
Lengyel Dénes: Arany János és a magyar naív eposz
Mígnem egyszer a ló, Zagyva folyam mellett, Lerázta nyakából az unalmas terhet ; Legördült a vízbe (nagyobb volt a sarja) : így lovaglott Róma leendő császárja. Ugyanaz a kép jelenik meg itt is, mint a Toldi Szerelmében. A paripa elragadja lovasát, aki kétségbeesetten fogózik a nyakába. A lovas sikertelen próbálkozásait a költő reális aprólékossággal mutatja be. Mindkét kénytelen lovaglás azzal fejeződik be, hogy a paripa a folyóparton leveti hátáról lovasát. Valószínűnek tartjuk, hogy Arany láthatott egy ilyen folyóparti jelenetet és ezt az emléket idézte fel, amikor Bencét és a császárfit kifigurázta. Rokonságot találunk a Csaba királyfi és a Toldi trilógia között a hősök szóváltásának (objurgatio) bemutatásában is. A párviadal előtti szóváltás klasszikus örökségét elsősorban Vörösmarty és epigonjai értékesítették. A romantikus epikában patetikus szóváltásokat találunk. Ezzel szemben Arany a népmesék szóváltását tekinti mintának. Toldija olyan szavakkal él, mint a mesék hősei. Űgy válaszol az ellenfél támadására, mintha a feléje hajított lándzsát vetné vissza. Saját szavait fordítja szembe az ellenféllel, s ilyen módon először szellemi harcban semmisíti meg, csak azután fordul fegyveréhez. Győzelmének az a titka, hogy az ellenfél gondolatát ellenkezőjére fordítja vagy ironikusan folytatja. Ezt az ironikus fordulatot találjuk meg a Toldiban, amikor a cseh kegyelemkérő szavára Miklós így felel : — Eredj, kérd Istentől: utad megmutatom (XI. ének). Toldi folytatja a cseh gondolatát, s látszólag teljesíti is kívánságát, hiszen azért végzi ki, hogy Isten elé állhasson. A Toldi estéjében az olasz azért gún}^olja ellenfelét, mert papi ruhában mert vele szembeszállni : — Vén pap, mit keressz itt ? meguntad életed ? Az öreg Toldi ilyen szavakkal veti vissza a lándzsát : — Olasz! neked hoztam utolsó kenetet. Sok tekintetben hasonlít ezekhez az objurgatiokhoz a Keveháza szóváltása. Ügy csapnak össze a szavak Bendegúz és Detreszász szóváltásában, mint az éles kardok : — Add meg magad, jó Detre szász! — Nem én soha, míg élve látsz. — Add meg magad kegyelemre ! — Nem én soha, szégyenszemre. A szóváltást kibékülés követi, hogy később nagy árat fizessen érte a hiszékeny magyar, hiszen Detre intrikája lesz egyik fő oka a hun birodalom pusztulásának. Arany László feljegyzéséből tudjuk, hogy a költő valószínűleg mindjárt a forradalom után foglalkozott az Attiláról szóló eposz tervével. 8 De nemsokára félretette, s csak 1852 után folytatta munkáját. A munka félbeszakításának számos oka lehet, de ezek között bizonyára felmerült a források hiánya is. Arany újra meg újra tapasztalta, hogy a hun mondák világa még a Toldiénál is szegényesebb. Népi forrásra egyáltalán nem számíthatott, a történeti munkákat pedig még nem ismerte eléggé. A korszellem segített a költőn : 1850 után a tudósok és az írók nagy érdeklődéssel fordultak a hun hagyományok felé. Ebben a közönség igényének is volt szerepe : az elnyomott és megcsalt nemzedék, amely osztrák igát hordozott, az isten ostoráról akart olvasni. Arról az Attiláról, aki megbüntette a nyugati világot. Attila mellett 8 ARANY JÁNOS: Hátrahagyott versei, Bp., 1886; VI.
