Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
BALKÁNYI ENIKŐ: Rajzok a múltból
RAJZOK A MÚLTBÓL Vachott Sándor és Csapó Mária ismeretlen iratai és levelei. BALKÁNYIENIKŐ Érdekes hagyatékkal gazdagodott az elmúlt évben a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirat- és emléktárgy-gyűjteménye. Napjainkban már egyre ritkábban bukkannak fel régi családi levelesládák és -dobozok mélyéről a XIX. század első feléből származó írások, irodalom- és kultúrtörténeti szempontból értékes dokumentumok, ezért nem ítélhetjük jelentéktelennek azt a mintegy 50 darabból álló családi levelezést, különféle személyi vonatkozású iratokat és emléktárgyakat tartalmazó kis gyűjteményt, amelyet a Vachott-, illetve a Csapó-család leszármazottainak tulajdonából vásárolt meg 1963-ban az Irodalmi Múzeum. A kéziratköteg elsárgult, sok évtized viharait átvészelt lapjai hírt adnak egy, a múlt század 40-es éveiben kivirágzott idilli családi élet számos apró eseményéről, az irodalomtörténet számára sem érdektelen érzelmi és a közélet eseményeihez többé-kevésbé szorosan kapcsolódó egyéb vonatkozásairól. Kirajzolódnak e fakult, törődött lapok sorai közt egy ifjú jegyespár, majd megindító húséggel egymáshoz kötődő férj és feleség boldogságának felhőtlen napjai. És nyomon követhető ezeken a lapokon e mély, szolid érzelmekre épített családi élet egének elsötétülése, a szabadságharc bukása után üldözött, bebörtönzött férj és családapa lelki életének összeomlása, a család tragikus széthullása is. A tört szélű, helyenkint rongyossá porlott lapok elhalványult betűi, töredezett viaszpecsétei, jellegzetesen hangulatos levélcímzései, a gyöngéd vallomásokat rejtő levélkék színes, apró virágdíszei, képecskéi, a borítékokban lapuló lepréselt szirmok beszédes tanúi egy rég elsüllyedt világ mély érzelmi telítettségének, és a gyűrött, tépett szélű írások sorai egy-egy ecset vonást húznak arra a képre, amely bennünk szellemi megújhodásunk mozgalmas világáról, a reformkor élénk pezsgésű társadalmi, irodalmi életéről kiformálódott. Közvetlenül megérinti az olvasót ennek az anyagnak a lapozgatása közben ama nagy idők friss ízű-zamatú levegője „midőn a szellemélet megkezdte uralmát, midőn az ébresztők nyomán tömegesen keltek fel a követők". 1 A leve1 VACHOTT SÁNDORNÉ: Rajzok a múltból. Emlékiratok. Bp., 1887. Aigner L. I. köt, 17. 1.
