Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
KOÓS JUDITH: Ismeretlen dokumentumok Ady Endre és Kozma Lajos barátságáról
a „Találkozás Hamupipőke-vei" című illusztrációkon át 4 a „Nagy Szonátá"-n 5 keresztül vezet a Nyugat kiadású címlapjainak terveihez. Ebben az időben, Kozma a magyar népművészeti motívumokat a szecesszió stilizált florizmusával ötvözve igen sajátos illusztratív stílust alakít ki, mely nem ellentétes a szimbolizmus irányával, sőt alkalmas arra, hogy költői, írói alkotások tolmácsolója legyen. A fentiekben vizsgált alkotások, valamint Kozmának még három Adyillusztrációja, a művésznek több más munkájával együtt, a KÉVE 1911-es kiállításán volt látható első alkalommal. 1906-ban néhány művész Szablya Frischauf Ferenc^ köré csoportosulva kiállítást rendezett. (Ebben az évben jelenik meg Ady: „Űj versek" c. kötete.) Már ekkor felmerült egy olyan egyesület eszméje, mely az azonos művészi célokért küzdőket tömörítené társaságba. A gondolat akkor vált valósággá, amikor 1907. április 27-én Szablya elnökletével, Benkhard Ágoston, Göröncsér János és Lévy Róbert ügyvezetőségi tagok munkálkodásával a KÉVE Művészegyesület megalakult. („Vér és Arany" megjelenése: 1907.) Első kiállításukat a következő év, 1908 februárjában a Ferenciek tere 9. sz. alatt rendezték meg a beérkezett nem nagyszámú festményekből, szobrokból és grafikákból. („Az Illés szekerén" megjelenése: 1908.) A harmadik kiállítás már több szervezeti előkészítés után, nagyobb terjedelemben és változatosabb anyaggal 1911-ben a Nemzeti Szalon termeiben nyílt meg. A kiállítási bizottság tagjainak Benkhard Ágostonnak, Erdei Viktornak, Kozma Lajosnak, Lénárd Lévy Róbertnek, Málnai Bélának, Moiret Ödönnek, Remsey Jenőnek és Szablya Frischauf Ferencnek sok dolga akadt annak ellenére, hogy az egyesület a továbbiakra — Szablya indítványára — azt a szokatlan határozatot hozta, hogy „rendes kiállításain a bírálás intézményét többé nem alkalmazza", mivel „művészi értékeket majoritással megállapítani nem lehet és a művész csak természetes jogával él, amidőn maga állapítja meg, hogy milyen munkákkal akar a nyilvánosság előtt szerepelni". Ennek hatása a további KÉVE kiállítások heterogén anyagában és vitatható művészi kvalitású festményeiben mutatkozott meg. A KÉVE harmadik kiállítása, 1911-ben azonban még mást mutat. Kozma aktívan részt vesz a rendezésben, és mint önálló kiállító, a művészet több műfajában is szerepel. Jól mutatja ezt a katalógus, melyet e kiállítás céljaira maga a művész tervezett. 6 Ebből a katalógusból ismerjük meg Kozma — ez ideig egyetlen és publikált pasztellképét „Női képmás" címmel, bár a fiatal építésznek nem ez volt az egyetlen festészeti stúdiuma. Többi festménye és rajza, mint pl. a „Domboldal", „Háztetők és udvarok", „Őszi erdő" című pasztellek és „Olasz lány" című szénrajza ugyancsak e kiállításon volt látható. Tárgyunk szempontjából, elsősorban azonban az lényeges, hogy ezen a kiállításon mutatták be első alkalommal Ady verseihez készített tusrajz illusztrációit is 7 : „Sóhajtás a hajnalban" és „A másik kettő" (az „Uj Versek"* Találkozás Hamupipőkével. Kozma Lajos rajzai Révész Béla novelláihoz. Bp., 1909. Singer és Wolfner. II. 1550. pl.-ban. Ism: Dömötör István: A „HÁZ" 145—148. 1. (1909) Műrészét 269—270. 1. (VIII/1909). 6 Nagy Szonáta. 30 db tusrajzból állt, kiadatlan. A rajzok az 1911-es KÉVE kiállításon és Bécsben a Hagenbundnál voltak kiállítva. Néhány megjelent, az Adv illusztrációkkal együtt az 1913. évi Magyar Iparművészetben : 310—311. 1. 328—329. I. 6 A KÉVE. III. Budapest, 1911. 7 A KÉVE. III. számozatlan lapon: VII. Terem. 1—35 között: Kozma Lajos 9. sz. Ady illusztráció: Sóhajtás a hajnalban. Tusrajz. 10. sz. Ady illusztráció : Az úri szűz dicsérete. Tusrajz. 18. sz. Ady illusztráció : Zo-zó levele. Tusrajz. 20. sz. Ady-illusztráció : A másik kettő. Tusrajz. 22. sz. Ady-illusztráció : Halálvirág : a csók.
