Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai

fedezi fel az „amor hungaricus" legjellemzőbb vonásait.

36 A továbbiakban talán még lesz módunk annak a megmutatására, hogy irodalmunk számos XIX., sőt XX. századi alkotásából kielemezhető szerelemkoncepció legalább részben az előbbi, természetesen még további, finomabb árnyalásra váró megállapítást látszik bizonyítani. Most talán elég arra utalnunk, hogy a „Szerelem époszá"-ból Adyja, amikor azt írja, hogy „E félszeg országban, hol ezer év óta, Hímnek is az derék, aki patrióta", nyilvánvalóan szintén az úri Magyarország archaikus szerelemkoncepciójára gondolt, hiszen a „patrióta" kifejezést nehéz lenne itt nem a handabandázó, malomalji politikára és az ezzel együtt járó marcona viselkedési formákra utaló pejoratív hangsúllyal olvasnunk. És amikor a maga humánusabb, modernebb szerelmét a régi magyar férfiú-előítéletekkel akarja szembeállítani, ez utóbbit remek stílusérzékkel „szerelmesnek és vitézkedőnek egyenlő állapotjára" visszautaló s az úri beszédben még a közelmúltban is élő terminológiával teszi meg: Nekem a szerelem nem volt víg ajándék, Lovagi birkózás, vidám kópja-játék, De volt ravatalos, halálos-víg torna Játék a halállal, titkos élet-forma. . . Nem voltam villamos, förgeteges csókja Senki szép asszonynak s durva hódítója. Diadal-sarcokat már csak akkor szedtem, Ha karomba-hullót, megadót szerettem. . . Vénusz magyar változásainak azonban még hosszú és viszontagságos története lesz, amíg Adyhoz elérkezünk. " Vö. AURELIEN SATJVAGEOT : Le découverte de Hongrie. Paris, ]937. Kommentár nélkül írjuk ide érdekes elemzésének néhány jellemző sorát : „11 importe de distinguer l'attitude des hommes de celle des femmes devant l'amour. L'homme y voit l'occasion d'une possession qu'il aime volontiers brutale ou brusquée. Par la sans doute pense-t-il affirmer son empire sur la femme. Celle-ci subit passivement l'assaut du conquérant. A ce compte, il n'est peut-être pas trop exagéré de dire que l'idéal que le Hongrois se fait d'une heure d'amour, c'est le viol. Il n'est pas certain du tout que sa partenaire aime à être voilentée. Mais elle ne peut rien contre l'atavisme qui fait d'elle la captive du conquérant et la condamne à subir se loi, avec ou sans volupté."