Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai
képekbe : a mai olvasó számára ugyanis nem kétséges, hogy a szúz istennő agresszivitása az ösztönélet elfojtásából fakad. Egyébként maga Gyöngyösi sem titkolja, hogy az ilyen kegyetlen dolgok távolról sem csak az elméjében „álomként jött iszonyúságok", hanem a maga idejében a valóságban is voltak hasonló esetek.... Jellemző, hogy még az a frazeológia is, amellyel a szerelemről ír, csaknem kizárólag a hadászat-vadászat férfiközpontú fogalomköréből való; Cupido „mordálysággal jár" és „lövöldöz" áldozataira, a „Murányi Vénusz"-ban a közismert ovidiusi motívum magyar változatát olvashatjuk a „szerelmesnek és vitézkedőnek egyenlő állapottyá"-ról, és aligha véletlenül, ő hozza „új életre" a szerelmi és vitézi frazeológia összekeverése őstípusának tartott „Charikleá"-t. 10 Nem kétséges, hogy a nőiesség princípiumának ilyen nagymértékű háttérbe szorítása mögött azt a szemléletet fedezhetjük fel, amely a nő személyiségét szinte vadászaton elejtett értékes vaddá, lovakhoz vagy agarakhoz hasonló vagyontárggyá, a birtoklási vágy egyik alanyává, egyszóval dologgá degradálja le. Igaz ugyan, hogy a barbár magatartást Gyöngyösi és a főúri költők még valamelyes megszépítő galantériával veszik körül, ez azonban a kor középnemesi, kisnemesi házaiban úgy látszik egyre többet veszít erejéből, intenzitásából és különösen a nőnek az a viszonylagos szabadsága tűnik el náluk, aminek a főúri világban még némi nyomait találjuk. Gyöngyösi hősnői, egy Széchy Mária, egy Lónyai Anna gazdag, előkelő özvegyasszonyok, ezért szabadabban rendelkeznek kezükkel, mint azok a gyermeklányok, akiket családjuk nemegyszer már nyolc—tíz éves korukban eljegyez. A házasság ebben a világban nem a szív ügye, vagy csak kismértékben az. Egy olyan archaikus szemlélettel állunk szemben, amely még csaknem teljesen a család, a nemzetség anyagi érdekeinek megfelelően rendelkezik a férj vagy feleség kiválasztásáról, s bár az előkelő özvegyek nászának megéneklése Gyöngyösinél legalább látszólag az individuális szerelem jegyében történik („Egyenlő szerelme mindkettőnek lészen" mondja Cupido, miközben Wesselényi Miklós és Széchy Mária érzelmeinek felgyújtásán fáradozik), de ez a szerelem sem a személyiség egészére irányul, sőt végső soron nem is erotikus kapcsolat, inkább morális, intellektuális jellegű, és a másik fél erkölcsi, valójában társadalmi értékeinek, köztük nem utolsósorban vagyonának megbecsülésén, mondhatnánk tiszteletén alapul. Lényegét a költő nem is egy alkalommal minden szépítés nélkül megfogalmazza: Leginkább négy dolgot vizsgál a szeretet : Erkölcsöt, értéket, szépséget, nemzetet. . . (15) írja a Lónyai lányokról, a „Murányi Vénusz" néhány sorában pedig Wesselényi férfierkölcseinek felsorolása közben árulja el, hogy valójában miről is van szó : Vállaiban Atlas, Hercules szívében, Nyelvében Ulysses, Antenor eszében, Szerelmében Paris, Titán személyében, Házánál Pylades, Achilles mezőben. Érték kő Várak, Űri rend nemzete, Ideje legjobb kor, vitézség élete, Erkölcse jó példa, deliség termete, Dolgai gyorsaság, s ráró tekintete. (131) Az „érték" mindkét esetben nyilvánvalóan vagyont, a „nemzet" pedig előkelő 10 Vö. DENIS DE K0UGEM0NT: i. m.