Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
BARÓTI DEZSŐ: Vénusz magyar változásai
arra vallana, hogy kavargó fantáziája fél a tágasabb horizontok felé való kitágulástól. A műveiből kielemezhető sajátos térszemlélet egy másik típusa a sűrű erdő vagy gazos irtvány, vagy éppenséggel a posványos, sáros vidék labirintusa. Ilyenekkel már a „Murányi Vénusz"-ban (Cupido háza tája), és a „Kemény János emlékezeté "-ben találkozunk (A Cupressus-erdő, II. rész. VI), leggroteszkebb tájleírását azonban a „Csalárd Cupidó"-ban találjuk, ahol egy a dantei vízióhoz hasonlóan téved el a Szerelem Erdejében, vad bércek, kopár völgyek, tornyos nagy halmok és azok tetején ülő kőszálak között. Az „iszony úságoknak" ilyen tájain minden alkalommal a szerelem szerencsétlen áldozataival találkozik össze, s ez a körülmény még akkor is felhatalmazna, hogy képei mögött szexuális szimbólumokat keressünk, ha jelenlétük különben már az első olvasásra nem lenne nyilvánvaló. A szerelem vidéke Gyöngyösi számára kisebb vagy nagyobb mértékben mindig olyan vidék, Az honnét származnak szörnyű veszedelmek, Egymás alá ásott sok árkok és vermek, Éjjeli, nappali szüntelen félelmek, És elmét aggasztó kegyetlen gyötrelmek. 7 A labirintusokban való ilyen bolyongások mögött az érzelmek lélektana az ellentétes tendenciák állandó küzdelmét hajlamos felfedezni. De bármenynyire csábító is lenne Gyöngyösi mitológiai szörnyekkel benépesített, keresztény aszkézis és pogány szerelmek között vívódó s a szerelemben igazi felszabadulást alighanem sohasem ismerő lelkivilágában elmélyednünk, legalább ez alkalommal meg kell elégednünk szerelemkoncepciójának általánosabb, közvetlenül a kor magyar társadalmában gyökerező vonásaival. Érdemes közelebbi pillantást vetnünk reája, mert ez a lényegében véve arisztokratikus eredetű koncepció a XVIII. század folyamán a köznemesség széles köreiben vulgarizálódott, sőt aligha tévedünk, amikor azt hisszük, hogy maga Gyöngyösi is nem utolsósorban épp az általa megénekelt regényes szerelmi történeteknek köszönheti nagy népszerűségét. A probléma lényegét már előttünk is felvetették. „Politika és szerelem együtt, mint az életet mohó hatalmi mozdulattal birtokba vevő férfiasság két mozdulata : ez Gyöngyösi alaptémája. Annak a köznemesi osztálynak, amelyből kinőtt s amelyben olyan tartós elismerést talált költészetével, életigényét határozta meg ez a kettősség" — olvassuk a róla szóló kevés igényes tanulmány egyikében. 8 Gyöngyösi szerelemkoncepciója távolról sem egyértelmű: a szív mítoszainak egyszerre több típusát találjuk meg nála. Van úgy, hogy az obszcenitásig sodródik el, máskor pedig egyenesen szűzies szerelmet ábrázol. Látható érdeklődéssel írja le a Minotaurus születését megelőző nász történetét, a „Murányi Vénusz "-ban azonban, még azután is, hogy a regényes hősnő már igent mondott Wesselényinek, a szerelmes férfi még mindig az asszony „csókolására való haszontalan gerjedését" kénytelen elszenvedni: csók helyett csak jelképes szerelmi zálogot, „gyenge hajábul vert perecet" kap, sőt mintha valamilyen erényes arák számára írt erkölcsi tanítást olvasnánk, még az „asszonyvár" bevétele után is meg kell várni a napot, addig, „hiába ingerli Cupido szabadnál többre", Mária „gyors okosságával vett ellent azoknak". Még jellemzőbb talán, hogy a gáncs és félelem nélküli lovagnak bemutatott Wesselényi, ' A szöveget Rupp Kornél kiadása nyomán idézzük. (Bp. 19. RMK). 9 WALD APFEL IMRE : Gyöngyösi. Magyarságtudomány. 1935.