Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

V. NYILASSY VILMA: Karlsbadi nyarak

nézett

Î Ahol pedig — a könyv szerint — az ember ,,die Ruine von Engelhaus erblickt" — Arany humora rímmel tagad, rávágva az erblickt-re, hogy: Nicht! A könyvecskéhez térkép tartozik {ld. a közölt fakszimilét). Ezen a térképen Arany egyetlen sétaút ját rajzolta meg 1874. augusztus 11-én. Lakásáról indult el és a várost maga mögött hagyva, „meredek csinálatlan hegyi út"-on felkapaszkodott Karlsbad környékének legmagasabb hegycsúcsára (Das ewige Leben — Arany megjegyzése szerint ,, = 2003 láb a t. f."). — A dátumot, „11/8. 1874", két helyen is rögzíti a térképen (nehogy utóbb még sajátmaga is hitetlenkedjék nagy kirándulásán?!): kiindulása helyén és a hegycsúcsnál. A hegytetőn gyönyörködve szemlélődött; a térképen ezt így jelzi: „Kilátás mindenfelé. Fönsik, rozs-vetéssel." Az Alte Prager Strassen jött lefelé (ezt Arany „Elhagyott út"-nak nevezi, „nyaktörő kövekkel") és a Posthofnál fejezte be gyalogtúráját. Ez a kb. hat km-es reggeli séta rácáfol Voinovich Géza állítására, aki — Arany egyre romló egészségi állapotát bizonygatva — azt írja, hogy ,,73-ban még fölmegy a Hirschensprungra. . . (a Das ewige Leben-hez viszonyítva kb. fele magasságú csúcs! Ny. V.), későbbi években ritkán megy messzire s inkább egyenes földön jár".

3 Arany beteges, az kétségtelen. Epe-, máj-, tüdőpanaszokkal, főfájásokkal sokat kínlódik; hol jobban, hol rosszabbul érzi magát, kedélye hullámzó; s hogy szervezetének jót tesz a meg-megismétlődő karlsbadi pihenés, azt sem lehet elvitatni. De fizikai állapota korántsem lehetett annyira rossz ezekben az években, mint amilyennek azt életrajzírója sejteti. 73-ban azt írja feleségének: „Engem. . .háborgat a lelkiösmeret, hogy én, már ötödik éve, minden nyáron úrilag kifürdőzöm magamat : te pedig, kinek szintúgy kellene, otthon maradsz és húzod az igát. . . Az nem igazság és nem egyenlőség"

4 És valóban: ha az 5—6 hetes kúrák jót tettek is neki: csupán a saját egészségét istápolni, a maga pihenése kedvéért aligha ment volna Arany éveken át Karlsbadba, ha egyéb megfontolások is nem késztették volna rá! A karlsbadi nyarak igazi értelmét a hallgató költő magatartásában kell keresnünk. * 67-ben — amikor a szertefoszlott nemzeti álmok, félelmek és újraremélések, hűség és kiábrándultság, passzív ellenállás és nekilendülések, visszahúzó erő és polgárosodni-vágy ás kaotikus forgataga után hirtelen létrejött az országban a kiegyezés rendje — Arany még alig-alig tudott felemelkedni leányát sirató mérhetetlen gyászából. Juliska halála minden személyes és nemzeti fájdalmat egyszerre és együtt szakított fel benne. Ezt sejteti az a pár sornyi töredéke is, amely a Juliska emlékezetének szánt vers kezdete: Mióta rombadőlt oltáridon, Hazám, A honfi legszentebb könyével áldozám, Mint egy Jeremiás nyögdelve bánatom, Oly megtörött szívvel, de nem oly szabadon. . . s amit ezzel a megjegyzéssel hagyott abba: „Nagyon fáj ! nem megy !" S ha az a sokszoros kín — amelybe árva kis unokájának látása éppúgy belehasított, mint nemzete sorsa; leánya sírja ugyanúgy, akár a soha el nem 3 VOINOVICH GÉZA : Arany János életrajza. Bp., 1S38. II. köt, 225. ' Arany családi leveleinek részleteit minden esetben Voinovich III. kötetéből (222—231.) idézem. 22 ARANY VERSFORDÍTÁSA HLAWACEK KÖNYVÉBEN