Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
MEZŐSI KÁROLY: Petőfi atyjának fülöpszállási bérletei
Ebből a perlekedésből az tűnik ki, hogy Tóth József Fülöpszálláson a bérlet 1836. október végével történt letelte alkalmával maradt 51 váltó forinttal Petrovits István adósa. Tartozása biztosítékául hagyott Petrovitsnál két tehenet, kifizetve még a teleltetésük költségét is. Tóth József kötelező levélben is elismerte a tartozását. Petrovits István a teheneket eladta, de Tóth Józsefet ,,a Tehenek el adása eránt, levéllel is tudósította". Bizonyára felszólította tehát őt előzőleg adóssága megfizetésére. Ezt a körülményt figyelemve véve, és mivel Petrovits még más adósságokat is követelt Tóth Józsefen, a szabadszállási bíróság utóbbit a keresetével elutasította. Az ügyet Szabadszállás bírája és tanácsa 1837. április végén tárgyalta. Petrovits István tehát várt néhány hónapig, kiteleltette a zálogban hagyott teheneket, s csak miután adósa nem fizetett, adta el a teheneket. Azon az egy adaton kívül, amelyet itt a fülöpszállási kocsmabérlet bizonyítékául használhatunk fel, a közölt okmány Petrovits István ügyes-bajos dolgaiba is bepillantást enged. A maga anyagi érdekeit, jussát körömszakadtáig védő bérlő ember jellemét ismerjük meg ebből és több hasonló természetű adatból. Ilyennek ismerhették őt általában Szabadszálláson és mindenütt a Kiskunságban, ahol csak bérelt. Nem tágító, makacs, sőt erőszakos fellépéseiről ismerünk egyéb vonatkozásokban is adatokat. 21 Kerek József ügyvédnek tehát az a jellemzése, amit e közleményünk elején idéztünk, hogy „szerentsés állapotjában dölyfös, senkit fel nem vevő", Petrovits Istvánról abból az időből, amikor hirtelen meggazdagodott, vagyont gyűjtött, és évi több ezer forintos bérletekre vállalkozott, lehet eltúlzott, de semmi esetre sem egészen alaptalan. Az idegenből ideszakadt árendás gyors felemelkedése a tekintélyes földbirtokosok közé, a redemptus gazdák vezető társadalmába, bizonyára nemcsak Petrovits István önérzetét növelte meg, s tette őt talán elbizakodottá is, hanem kiváltott vele szemben Szabadszállás lakosai körében is bizonyos irigységet és ellenszenvet. Petőfi sorsának és jellemének alakulása szempontjából is figyelemre méltók az okmányforrásokból megismert családi gazdasági és társadalmi viszonyok. A pesti és aszódi diák még anyagi gondoktól mentesen tanulhatott, vagyonos, kun-redemptus nagybérlő fiának számított. Annál nagyobb volt a selmeci, már felsőbb tanulmányokba kezdő diákra is a szülei vagyoni tönkremenésével rázúdult csapás, óriási törés ez a 16 éves ifjú életében, lelki válságokat előidéző sorscsapás. Nemcsak családjával, hanem kora társadalmával is összeütközésbe került, a magát most már kitaszítottnak érző, egyébként művészi célok felé törő ifjú. Petőfi családja gazdasági és társadalmi viszonyainak pontosabb ismeretéből a deklasszálódás élesen kirajzolódik, s hogy ez forradalmár jellemet alakít ki, az történelmi példákból ismert tény. Mindezzel nem számolt eléggé az a szemlélet, amely Petőfi forradalmi jellemének kialakulását Az apostol Szilveszterjének jellemével azonosítja, aki a legkitaszítottabb sorból indult el, és jutott végzetes összeütközésbe kora társadalmi és politikai rendjével, amint ennek igazságtalanságai megvilágosodtak előtte. Petőfivel más történt: ő a jólétből bukott le, és vette kezébe a „koldusbotot". 11 Kiskunfélegyházán pl. 1829-ben egy nemes asszony házára rontott rá Petrovits István a mészárszékben alkalmazott „Cselédjeivel", s elvitte a levágott juhok húsát, bőrét, inert fekete vágást gyanított. A húst és bőröket birói végzés alapján visszakövetelő asszonyt a mészárszékből „betstelenül kitaszigálta." — Kiskunfélegyházi életükről: id. m. 91—92. 1. — Szabadszálláson 1830-ban azzal kezdte Petrovits kocsmabérlői működését, hogy három itteni lakos házától is „erőszakossan" elvitette a bort, „Kurta Kotsma" tartás gyanúja miatt. Az egyik helyen egy 4 akós hordónak ásóval beverte a fenekét, a bor szétfolyt a szobában, a falakat és az ágyakat is „bé motskolta, és így maga hatalmával magának Satisfactiot vett." A tanács kötelezte Petrovits Istvánt az elvitt borok visszaadására, meg is rótta azért, mert „az Instansok ellen maga hatalmával, a' Biroság hire nélkül procédait, s rajtok executiot követett el." Kecskeméti Áll. Lt. Prot. 33., 353. 1. 1830. dec. 7.
