Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

MEZŐSI KÁROLY: Petőfi atyjának fülöpszállási bérletei

ható, „biztos" árendásnak ismert, jellemzett Petrovits István tudatos elhatározásnak foghatjuk fel. Az elért jómód megérlelte a Petrovits-családban azt a vágyat is, hogy gyermekeiket értelmiségi emberekké neveltessék. Petrovits István emelkedő polgári jólétének, vagyonosodásának idején, s abban a tudatban, hogy a tanulás további társadalmi felemelkedést jelent, bizonyára nem szorult mások felvilágosítására és biztatására, hogy fiait érdemes taníttatni.

4 Az olyan nagystílű bérlői elképzelésekhez, tervekhez és ezek megvalósításához, amilyenek Petrovits István egész árendátori működésének ismeretéből feltárulnak, nagy rátermettségre, munkabírásra és magas fokú szellemi képességre is szükség volt a költő szülei részéről. A gazdasági körülmények a család társadalmi helyzetét is determinálták, és pontosan megismertetik. a) Petrovits István adatközlése a fülöpszállási bérletről. — Maga Petrovits István vagyoni perének egyik iratában említette a fülöpszállási bérlői tevékenységet. Perbeli ellenfelének, Matulay Andrásnak az ügyvédje ugyanis igyekezett őt, jellemét, tevékenységét az ügyet kivizsgáló és elbíráló jászkun hatóságok előtt kedvezőtlen megvilágításba helyezni. Petrovitsról a következőt írta: „Petrovits István Character vonásai: szerentsés állapotjában dölyfös, senkit fel nem vevő, — szerentsétlenségében pedig térdre omolva siránkozó és azok számábui való, kik az Idvezítőt készek meg tagadni ... — mindene, mivel bír, az egész Világ tudomására, mások pénzibül állott eleitől fogva, és fog is állani — mert gyermek korától fogva mészároskodó ember volt . . ."

5 Ez a beállítás kétségkívül mélyen sértő volt Petrovits Istvánra nézve. Mégsem személye megbántása miatt tiltakozott — sőt ezt emelkedetten és igen fölényesen utasította vissza —, hanem konkrét tényekkel és adatokkal válaszolt arra a vádra, mintha ő csak valamiféle pénztelen és haszontalan élősdije lenne a társadalomnak, amilyennek őt Kerek József ügyvéd, Matulay meghatalmazottja jellemezte. Válaszában Petrovits István így nyilatkozott: „Továbbá a' Meghatalmazott Úr által tett betstelenitésem ügyében, ki engemet rosz Characterünek fest le — ezeket vissza torlani nem vágyakodom: mert alacsony lelküsóg és ügyvédi szószólóhoz nem illő vétkes tselekedet ottan a' személyességet bántani, a' hol a' factum forog fenn : legitimálom Szabadszállás városa Tanátsának a' NB alatti hiteles bizonyítványával, hogy én beneficialis Cassájokat 24000 ftokkal boldogítottam elesméri Fülöszállása városa azon 6000 ftokat — Félegyháza városa szinte azon 5000 ftokat, melyei beneficialis Cassájokat szerentsésitettem . . ."

6 A „factum", a tény tehát a fenti forrásból, Petrovits István saját közléséről az, hogy a fülöpszállási bérleményekért ő összesen 6000 Ft-ot fizetett be a város pénztárába. Hogy milyen bérletek címén és mikor, az az alábbi okmányokból tűnik ki. b.) A fülöpszállási mészárszék-bérlet. — Igen sajnálatos körülmény, hogy Fülöpszállás község teljes levéltári anyaga a második világháború után zúzdába került. A Kecskeméti Áll. Levéltár csupán egyetlen jegy4 Petőfi István élesen tiltakozott az állítás ellen, hogy apjukat Martiny Károly beszélte rá Sándor taníttatására. Apjuk mindig biztatta őket: „Tanuljatok gyermekeim, most még tehetünk értetek mindent, de ki tudja, hagyhatunk-e egyéb maradandó örökséget rátok, mint azt, amire tanítottunk". (Petőfi szülőiről. Vasárnapi Újság 1872. 40. sz.) Ferenczi ennek ellenére úgy vélekedett, hogy Martiny „csakugyan befolyhatott, s be is folyt az öreg Petrovits elhatározására". (I. 63. 1.) — Petőfi szüleinek mélyebben feltart vagyoni és társadalmi helyzete viszont arra enged következtetni, hogy ebben a kérdésben Petőfi István közlését kell hitelesnek elfogadnunk. 5 Szolnoki Áll. Lt., hármas kerület levéltára. Hivatalos Tudósítások 4. köt. 1922. sz. ' Uo., 1839. szept. 10—20. közötti időben kelt irat.