Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

JENEI FERENC: Rimay János előszava Balassi Bálint „Epicedion"-jához

A kiváló Rimay János urnák, igen kedves barátomnak, a nagyságos Balassi testvérek haláláról írt elégia Hogy a te írásod siratja az elhunyt testvéreket, azért téged, János, nagy dicsőség illet; hogy milyen volt egykor e nemzetség nemes dicsősége, mekkora volt a Balassi-ház híre-neve, azt ősei kiváló haditettei is hirdetik, és ezeké is, akik ellenséges kéztől estek el, akiket sirat az ország, mert meghaltak, noha méltók az életre; Pannónia vidékén hasonló férfiak alig voltak. Életükben nevezetesek voltak tehetségükről, ékesszólásukról, okosságukról, vitézségükről, mindketten a török fegyvereknek estek áldozatul. Élniük kellett volna még a haza javára sokáig, évekig, de egyszer meg kellett fizetni a halál tartozását. Lelküket az égnek, a gyászt minekünk, csontjaikat a földnek adták, de a test pusztulása után is megmarad a megszerzett dicsőség. Meg kell emlékeznem rólad kedves barátaim között ó Ferenc, lelkemnek fele, szívem büszkesége ! Mert míg éltél, nagy örömem telt benned, és testvéri kapcsolat fűzött hozzád, mily gyorsan tűnsz el, milyen gonosz Párka vitt el innen a földről — jaj, tatár kézzel és korán! Menj előttem, Ferenc, és engeszteld számomra az égi hatalmakat, majd — ha akarja a halál, ha nem — követlek magam is. így fut el a röpke idő, s ami elfut, nem tud többé visszatérni. Minden elpusztul, de az Erény az időben mindent túlél. Káthay Mihály ..JA 0 iftrkt Itpnebi• nr(4r*Jh*ne* my.ZTt mjfrm; Mjt***' •••• %f,-p,Y.fU*'J* * J (rrKttnu fiàuc hg. **>% _ ] , âiu>n ri fr S*mkriJ

t <fn**i ftWi %,tc\ Jfwrt. c

'( 1^- Ai^KfTA ¥r*iÛ4,kit HtßtyhM r^yêi j ' , _ j