Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

JENEI FERENC: Rimay János előszava Balassi Bálint „Epicedion"-jához

merően támadták, találóan vetheted szemére azt, hogy: Nyúl vagy ugyan, mégis pecsenyére áhítozol.

5 De most már felhagyok azzal, hogy az irigyek e tömegében szárnyas szekeremmel még magasabbra emeljem őt, amennyiben Nincs szüksége senkire, mindenben mesterkedés nélkül is emelkedik a dicsősége, napról napra növekszik a híre, s — nem téveszt meg engem a szeretetem ! — eljön majd az idő, amikor a férfiút szabadon az égig emeli a hírnév. ... és.... végnapja nagymértékben hozzájárul jó híréhez. Ragyogó erénye, amely hosszú éveken át fennmarad, önerejéből felmagasztosulva emelkedik majd az égig, s nem szorul idegen támogatásra: a szegényes beszédre. Mármost félretesszük tollúnkat, mert úgy találtuk, hogy itt legalkalmasabb befejeznünk, nehogy úgy tűnjék, mintha elragadtatva a beszéd sodró áradatától, az irigyek előtt azok számára szereztük volna meg a nekik kijáró jogot a megbecsülésre, akiket magától is mindörökre ékesít jó cselekedeteik emlékezete, amely a tárgyilagosan ítélők lelkiismeretébe bevésődött. Lactantius tanúsága szerint ugyanis az erény nagyon is kívánja a megbecsülést, nincs is az erény5 Vö. Terentius Eunuchus 42G. nek semmi más bére, ezt azonban könnyen elnyeri, nem erőszakosan követeli; ám ha akár az összes hálátlan, akár a sok irigykedő, akár ellenségei közül a hatalmasok megfosztják jutalmától, mégsem a sokféle vigasztalásban leli örömét, s a legnagyobb mértékben elégedett saját értékével stb. Az említett szerző tekintélyére támaszkodva nem törekszünk aggodalmasan arra — ami úgysem lehetséges semmiféle ügyesség, fáradság és buzgóság segítségével sem —, hogy egyesek ellenkező véleménye ellenére is eljusson az egész néphez jó hírük pártfogásra méltó ügye, valamint erényük kívánatos dicsősége. Mivel ugyanis nemcsak egy ország vagy egy vidék, de még egy város is többnyire a legkülönfélébb népek gyülekezetéből áll, s benne sok álnokság, sok csalárdság és sok mindenféle bűn fordul elő, sokak arcátlanságát, sokak makacsságát, sokak rosszindulatát, sokak kevélységét, sokak gyűlölködését és kellemetlenkedését kell elviselni, nagy ügyességgel és nagy bölcsességgel kell rendelkeznie annak — mint ő mondja —, aki az emberek ennyi sokféle s ily nagy bűnei közt forgolódva elkerüli a rosszindulatot, elkerüli a szóbeszédet, elkerüli az orvtámadást. Elég lesz tehát, ha őket elvezettem a dicsőség küszöbére mindazok szemében, akik maguk is erényesek, szabadon fölfogják mások erényének értelmét és szépségét s választott és hivatott közösségük iránt minden kötelezettségüket gyönyörűséggel, e társaság örömeit édesen élvezik. Ezek tekintélyes sere-