Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

JENEI FERENC: Rimay János előszava Balassi Bálint „Epicedion"-jához

ezt azonban, mint afféle csábító bűnt, Valerius tanúsága szerint bárkinek a halandók közül könnyebb hibáztatni, mint elkerülni, mert az erény is sokkal könnyebben változik bujasággá, mint a bujaság erénnyé. Összegezve: el kell ismernünk, hogy hibáinak holdja szarvait felemelve sohasem világított annyira, hogy azt erényeinek napfénye, amint felkelt, a legnagyobb mértékben el ne homályosította volna; hibáiban igen sokan osztoztak — jóllehet ezeket vagy szerencséseknek tartották, mert számítóan bűnöztek, vagy pedig erényeseknek, nemegyszer derék férfiaknak, mert óvatosan titkolták hibáikat —-, jó tulajdonságait ezzel szemben, különösen a hasonló származásúak közül éppen a mi korunkban, igen kevesen szerezték meg és érték utol. Mégpedig úgy volt megáldva az erények egész sorával, hogy meg lehetett ismerni benne azok természetes és veleszületett, nem pedig keresett és a másokkal való versengés vagy a tettetés kedvéért erőltetett voltát. Hibáit is úgy mérsékelte, hogy mindig inkább szenvedni látszott tőlük, mint a lélekhalál fölött tetszését és bizonyos egyetértését nyilvánítani. Bizonyára természetének ereje sodorta, nem pedig szabad akarata vitte rá. (Hiszen) nyilván egyformák vagyunk mindnyájan, és senki sincs, akit valamiben ne láthatnál Suffenusnak. Mindenkinek megvan a maga hibája, csakhogy azt az egy tarisznyát nem látjuk,