Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

JENEI FERENC: Rimay János előszava Balassi Bálint „Epicedion"-jához

ható: „Révay Vilmos levélb' Ipolyinak ajándékozva". Ennek alapján az esztergomi prímási levéltárban Ipolyi Arnold levelezésében megtaláltuk Révay Vilmosnak Ipolyihoz írt ama két levelét, melyek a Rimay kéziratról adnak felvilágosítást. Révay Vilmos családjának nemesi, trebosztói ágából származott és múlt század második felében ó' rendelkezett a családi levéltárral, azt rendezte is. Ipolyi Rimay levelezését és a reá vonatkozó iratokat gyűjtve tőle is kért Rimay-iratokat és kapott is. 1875. december 11-én írja Ipolyinak: ,,A Trebosztói kis levéltárnak rendezését feladatommá tévén, már is a következendő leltározás elő munkálataival az okmányokat a nemzedékek és tárgyak szerint osztályoztam és találtam, hogy kevés kivétellel csakis és a XVI. századtól, t. i. a családnak el-ágazásától fogva nagyobb részt birtokviszonyokat és csak kisebb részben kórrajzi és érdekesebb történelmi adatokat tárgyaló okmányokat tartalmaz, a régiebbek a Révay család Bárói ága által őrizve lévén. E szerint a levéltárunk 3000nél több darabja kezemen keresztül menvén, biztonsággal mondhatom, hogy a mellékelt iraton kívül, a már közletteknél több Rimay féle irat levéltárunkban nem találkozik. Ezen irat talán Balassihoz intézett classicus és sententiosus levele, a melynél csak az sajnálható, hogy elő lapja hibázik. Az írás hasonlít Rimaynak keze írásához kivált képpen a szövegbe beillesztett kisebb betűkkel írt verseiben — de itt nem tartom magamat illetékes bírónak".

2 Ez az első említése, egyben leírása a kéziratnak. 1876. április 20-án pedig már Révay az irat ajándékozását is megírja. Közli, hogy levéltárát átkutatva újabb Rimay iratot nem talált. ,,Mind e mellett bátor voltam Méltóságodnak a már közlött, ámbár csonka irattal kedveskedni, mint hogy ez az irodalmi töredék, mint egy könyvnek kiszakított lapja nálunk csak erratikus jelenet, és természetszerűleg nagyobb tömegben elhelyezendő."

3 A kézirat, Ipolyi halála után, levelesládájában a Prímási Levéltárba került, ahonnan a negyvenes években az esztergomi Keresztény Múzeum régiségtárának kiállításán mutatták be. így került a régiségtárból, annak utóda, a Balassi Bálint Múzeum gyűjteményébe.

4 Említettük, hogy a kézirat — nevezzük „Tobosztói-töredék"-nek — ugyanolyan papírra íródott, mint az OSzK Eckhardt Sándor által Madách— Rimay-kódexnek nevezett ,,Rimay hátrahagyott munkái I-ső kötet"-ében levő epicedion töredéke. A két töredéket egybevetve kiderült, hogy ugyanegy kézirat töredékeivel van dolgunk. A kettő kiegészíti egymást. A Madách— Rimay-kódexet beköttető Radvánszky Béla, családja sajókazai levéltárában találta és köttette be a Madách Gáspár másolatában ránk maradt töredéket. A Trebosztói- és Sajókazai-töredék együtt az Epicedion olyan másolatának töredékét adja, amelyből elől csak a Nádasdy Tamáshoz címzett ajánlás és a Darhol cz Kristófhoz intézett előszó eleje és a költemény egy része, a II. rész 28. sorától hiányzik. Ennek az előszónak egy végén hiányos töredékét, a Madách— Rimay-kódex II. kötetéből Eckhardt Sándor közölte.

5 Tehát az Epicedion másolásába Madách kétszer fogott bele, de egyiket se fejezte be.

6 1 Esztergomi Prímási Levéltár. Ipolyi Arnold levelezése. R 159. 3 Uo. : R 160. 4 Prokopp Gyula levéltáros szíves közlése. 6 Rimay János összes művei, összeállította Eckhardt Sándor. Bp., 1955. 175—182. 3. * A töredékek feldolgozását külön tanulmányban végezzük el.