Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

ILLÉS ILONA: A pozsonyi „írók Kiadóvállalata"

kor lázbaverő sorokat írt a magyar forradalom egyik áldozatáról, ma — a szlovenszkói Bartalis, a legújabb magyar Francis Jammes, kényszeredett falu szerelmes. A falulira első feltétele a föld-állat-ember közösségének tényleges átélése. . . Mihályi Ödön Galambot vár, nem a szájba repülő sült galambot, de az élet tiszta teljesedésének búzamagvas igéretét. A falu, a búza, a magány, a bogdányi emberközösség itt nem jelenthet őszinte támpontot, keserűre facsart kényszeredett bukolika ez: erőszakolt idillteremtés, a menekülés szépítése és rezignációja : »mi megnyugodtunk és el fogunk hervadni«. A forradalmi költő a menekülés tudat alatti őszinteségében kispolgári hangot üt meg és pontot tesz. . ." Majd levonja Fábry a végső következtetést: ,,A menekülés mai formája visszafutó tanulságot rejt magában: ahogy most az időből menekülnek, úgy menekültek régebben az idő fortissimójába. Amíg a proletárság élményes, aktuális lírai és muzikális fortissimo volt, lobogó forradalmi elem, addig százhúrúan, elbódultan, elfogultan, felgyógyultán, kapaszkodón rezonáltak, de amikor ez az egész felgyúlt és a világrengető osztály újra »csak« proletár lett: utolsó pária, gyártöltelék, börtöntöltelék, akkor a keresztezés eredményeképp valóság lett bennük az eredő: a kozmikus egoista, aki újra énekel és szenved. Arcán néha felvillan egy fáradt és emlékező köszöntő mosoly a proletár felé, akiért elindult, akihez menekült, de ma már csak lírai önvádló és kesergő mementót lát bennük. Elfordítja fejét : szómámorba, csömörbe, gyermektisztaságba, és aszkézisbe, falu primitívségbe menekül. A költő feladta a harcot, elárulta a harcközösség jövőjét, hitét és értelmét. Elmenekült az időből, elmenekült a valóságból vissza a Tegnaphoz, énekelve visszatáncolt önmagához, a Múlthoz és törvényt hamisít, hamut szór, a sírból visszaszól: »mert semmi sem változik és mindig visszatér a tegnap, a hulla tegnap «."

24 Mihályi kötete utolsóként jelenik meg az írók Könyvkiadó Vállalatánál. A sikertelen újraszervezési kísérlet után egyre nehezebben megy az újabb kéziratok megszerzése és egyre súlyosabb anyagi nehézségekkel küzd a vállalat az eladatlan példányok miatt. A megszűnés tulajdonképpeni okát Barta később, 1929-ben az Új Szóban így foglalja össze :,,... a magyar könyv sorsa Szlovenszkón is a kapitalizmuson dől el. Minthogy a kapitalizmusban minden a kapitalizmuson dől el. A nagytőkés könyvkiadás úgy eszi meg a kis tőkés könyvkiadást, mint ahogy a gyáripar megette a kézipart. Azért könyvgyarmati utódállama a budapesti magyar könyvkiadásnak. . . Vannak azonban a természetben csodálatos lények, melyek mintha ellentmondanának általában érvényes törvényeknek. Ha a kisebbségi magyar könyvkiadás föltételeit erre a mintára akarnám meghatározni, azt kellene mondanom, legyen olyan emlősállat, mely kopoltyúval lélegzik; vagyis: éppen olyan valami, ami a rendkívüli adottságok közt meg tudjon élni, mert meg lehet élni. Ezt mint az írók Kiadó Vállalatának szervezője tapasztalásból mondhatom. De evvel a dologgal is úgy van az ember, hogy van valami hibája! nem az a nagyobb hiba, hogy a pénzt nem lehet előteremteni. De mikor úgy látszik, hogy a kapitalizmust egy elszigetelt területen különös technikával meg lehet csúfolni, akkor mégis fellép csak valami baj. Talán a körülményekben, talán az emberekben ?. . . Es a jó ügy megbukik nem a kabáton, hanem a gombon. Mert be lehet bizonyítani, hogy Szlovenszkón a magyar könyvkiadás okkal-móddal reális üzlet lehet. Nem lehet rajta aranyhegyeket keresni, de a kamat megéri a tőkét."

25 " FABRY ZOLTÁN: Menekülő líra. 100%. 1929. jún.—júl. II. évf. 9/10 sz. 25 BARTA LAJOS : Könyvhét és kultűrbűn. Cj Szó, 1929. december, 38. 1.