Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)
ILLÉS ILONA: A pozsonyi „írók Kiadóvállalata"
két. Mégis így panaszkodik Barta Lajos egyik levelében: ,,. . .abban teljesen igaza van — írja Mihályi Ödönnek —, hogy szörnyűséges az, milyen kritikai viszonyok vannak Magyarországon. Itt van Szucsich Mária esete is. Prózaíró és a könyve szenzáció és a tehetsége egészen rendkívüli természetű. A leghidegebb lélekkel agyonhallgatják." 15 A negyedik kötet Egri Viktor regénye volt, a „Fölkél a nap". A regény főhősének, Balázs Mártonnak, a szegénysorsú árvagyereknek az életútját kísérhetjük figyelemmel. Márton, a béresgyerek, iparossá, öntudatos munkássá kezd fejlődni, akit munkatársai tanítanak meg az olvasás szeretetére, s ezáltal sokkal többet meglát a társadalmi ellentmondásokból, mint falusi társai. Más szemmel nézi a háborút, már nem a kötelességtudó paraszt szemével, hanem érzi: „. . . mennyire nem ura saját életének, mily távoleső adottságok döntenek végzetesen sorsa felett. . . A százfelé lajstromozott, kimustrált, újra és újra besorozott, a frontról kivett, a frontra visszadobott ember fogoly volt, a háborús adminisztráció foglya, mely számontartotta nappalai szabadságát és éjszakai pihenőjét. És ebben a háborús fogolyban amily mértékben eszmélt a kötöttségeire és érezte növekedni azok súlyát, ébredt és nőtt a benső dac és lázadás. A megfélemlített, elkábított, ájulatból ébredő fogoly kezdte látni magáról, hogy nem szent javakért, eszmékért kell meghalnia, de idegen érdekeknek véres munkása lett és az életével játszik minden pillanatban." 16 Mégis, ez a fogoly nem jut el odáig, hogy megtalálja az utat a munkásmozgalomhoz. Az a Balázs, akinek a „könyvek által felzaklatott gondolatai szűknek találták környezetét", aki „tanulni akart. . . az egész munkásság érdekelte. . . nagy emberi kibontakozást várt, belső szabadságot," 17 ez a Balázs mégis magányos maradt. Nem találta meg az utat munkástársaihoz. Magányos vándora lett az országnak, erdő, mező, országút lett a hazája. Ezért van az, hogy a regény végén kielégítetlen marad az olvasó. Márton nem olyannak indul, aki megelégszik a magányos lázadással, a bizonytalan jövőbe való beletörődéssel. Maga az író is talán többet akar Mártontól, de a végén mégis beéri a bizonytalan, kiúttalan jövővel. Illyés Gyula a könyvről szóló kritikájában melegen ír Egri Viktor regényéről. „Az olvasó már az első négy-öt oldal után tisztán látja az író attitűdjét, a társadalmi problémáknak azt az agitatív szempontból való beállítását, amely minden sorból kiütközik. Négy-öt oldal után elválik, hogy az olvasó szimpatikusán vagy ellenségesen fogadja-e a művet, s azon át az írót elsősorban nem is mint regényírót, hanem mint embert. . ." „Egri szocialista-humanista író, a humanisták minden melegségével,. . . A „Fölkél a nap" is szocialista pacifista regény." 18 A kötetek megjelenése után a terjesztés gondja szakadt a kiadóra. Magyarországi, szlovenszkói s az emigrációban élő írótársait is igyekezett Barta bevonni a terjesztés munkájába. „A terjesztés. . . azt jelenti — írja egyik levelében —, hogy három-négyféle kommünikét, kisebb-nagyobb cikket kell gyártani, mást Szlovenszkó mint közvetlen, mást Magyarország, mást minden utódállam részére, a speciális viszonyok szerint. Ezeket nekem kell gyártanom, az ötvenféle levelet külön15 Barta Lajos — Mihályi Ödönnek. Pozsony, 1928. november 9. EGRI VIKTOR : Fölkél a nap. Pozsony, írók Kiadó Vállalata. 1928. 114. 1. " EGRI VIKTOR : Id. mű. 83. 1. 18 ILLYÉS GYULA: Fölkél a nap. — Egri Viktor regénye Nyugat 1928. II. 490—491. 1.
