Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

ILLÉS ILONA: A pozsonyi „írók Kiadóvállalata"

dást, amint a sötét ujj, a völgyből kiemelkedő gyárkémény fenyegető sziluettje megváltoztat emberi sorsokat, s generációk életét téríti más irányba. ,,E regény gondolatmenetét — írja Barta —, első vázlatait a forradalmak összeomlása után, 1919 őszén egy lakásomhoz közelesett budai kávéházban vetettem papírra. Nemsoká dolgozhattam rajta, menekülni kellett. A kávéház később fehér tisztek mulató tanyája lett, ma már nincs meg. Az emigrációba magammal kellett mentenem s a vázlatokból és kéziratokból csak sokára, nagyon sokára lett regény. . . "

10 A kritika melegen üdvözölte Barta Lajos könyvét. ,,A legtöbb bizalommal Barta Lajosnak »A sötét ujj « c. regényét fogadta a sarlós kritika. A regényt egyenesen Zola Germináljához mérte."

11 Itthon Illyés Gyula volt az, aki elsőként üdvözölte a könyvet. ,,Alig tudunk valamit arról — írja —, hogyan áll a mégis csak letagadhatatlan magyarság: tehát elsősorban a parasztság és a zsellérség a szocializmussal szemben. Ilyen értelemben vett magyar vonatkozású magyar szocialista irodalomról alig beszélhetünk. Pozsonyban most megalakult egy kiadóvállalat, mely az őszi piacra egyszerre négy szocialista vagy legalább a szocializmus felé hajló magyar regényt bocsátott ki. Az előbbi oknál fogva nemcsak irodalmi szempontból tartom igen örvendetesnek és korszerűnek ezt az eseményt. A négy könyv közül az első s mintegy iránymutató, Barta Lajos regénye. . ." ,,Alakok tűnnek föl s hullanak vissza, indulatokat látunk felröppenni s eltűnni ebben a fenyegető, ismeretlen viharban, amely bontogatja a parasztházak zsuppját, s melybe zavaros panasz, káromkodás, bolond röhej és távoli gyárkémények tülkölése vegyül. Ez a közelgő orkán — a magyar falvakra lecsapó világkapitalizmus kegyetlen lehe sodorja a föl-fölvillanó sorokat, forgatja Barta regényének lapjait" —, írja Illyés Gyula a Nyugatban.

12 A regénynek nincs középponti hőse. A kapitalizmus két arcát vetíti elénk az író plasztikusan: az egyik a telekspekuláción meggazdagodott városi bank, mely elsöpri földjeikről a parasztokat, a másik a nagyipari tőke, amely egyszersmind besöpri a gyárakba a földnélkül maradt parasztokat. A regény kompozíciója is kettős, ezt a kettős fonalat viszi végig az író a regényben. Az Uj magyar regények sorozat második kötete Sándor Imre: „Lángoló vit" című könyve. A sorozatban talán ez a kötet képviseli a legkevésbé az egységes szociális tendenciát. A regény hőse Szentendrey Endre, aki egyetem, hivatal és nők között hányódik, s egyik helyen sem találja meg valódi önmagát, igazi élethivatását. Pillanatokra felvillan előtte, hogy van egy munkásabb, hasznosabb élet is, hogy be kellene fejeznie az egyetemet talán, de ezzel a gondolattal sohasem foglalkozik komolyan. A társadalmi mondanivaló erőtlen a regényben. Egyetlen helyen érvényesül valamelyest ez, amikor a nősülni kényszerülő fiatalember nem veheti el szerelmét, mert ez a hivatal érdekeivel nem egyeznék. Inkább nagyobb pénzösszeggel segíti ki zavarából a „hivatal", semhogy létrejöjjön a házasság, amihez még nem érte el a megfelelő hivatali ranglétra fokát. — Nem véletlen az, hogy ez a regény kapta az IKVA könyvek közül a legkevesebb kritikát. A sorozat harmadik köteteként Szűcsiek Mária: „Tavasztól télig" című regénye lát napvilágot. „A tízéves kis hősnő szavai nyomán egy egész kor tárBARTA LAJOS : Gyár. Előszó. Bp. 1949. szept. 11 KOVÁCS ENDRE: A Sarlós mozgalom és a magyar irodalom. (Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből.) Bp. 1962. 321. 1. 12 ILLYÉS GYULA: A sötét ujj. — Barta Lajos regénye. Nyugat 1928. II. 693—695. 1. UO