Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 6. 1965-66 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Múzeumi Ismeretterjesztő Központ Kiadó, Budapest, 1967)

ILLÉS ILONA: A pozsonyi „írók Kiadóvállalata"

A cseh burzsoázia, nagyobb profitja érdekében egy sor szlovák üzemet szüntetett meg, sok üzemet zsugorított össze a húszas években. A nemzetiségi elnyomás következtében a szlovák, a magyar és az ukrán proletariátus helyzete Csehszlovákiában rosszabb volt, mint a cseh munkásosztályé. A gyárak, üzemek leszerelésével a munkanélküliség Szlovákiában és Kárpátalján a csehországinál sokkal nagyobb méreteket öltött, a nemzetiségi földreform során pedig a szlovák, magyar és ukrán agrárproletariátus alig részesült az amúgy is kevés földből. Ugyanez volt a helyzet a szlovák kulturális élet területén is. A kormánytól függő lapok és nyomdák a kormányon belül létrejött változások következtében egyre jobban összezsugorodtak. Az Angermayer-nyomda is kénytelen volt kapacitását csökkenteni egy időre. Korábban az üzemben dolgozott szedők nagy részét el kellett bocsátania, s helyettük alig egy-két szedőt alkalmazhatott. Barta Lajos, aki ez idő tájt Bécsből Pozsonyba költözött, az anyagilag megrendült Angermayer nyomdához fordult könyvkiadó tervével. Egy olyan könyvkiadó vállalatot szándékozott létrehozni, amely a nemzetiségi és gazdasági elnyomással párhuzamos kulturális elnyomást igyekezett enyhíteni. A magyar nyelv, a magyar kisebbségi irodalom megerősítését akarta elérni a szlovákiai magyarlakta területeken. A szlovákiai magyar kisebbségnek ekkor igen nagy szüksége volt erre. A törvény ugyan biztosította a nemzetiségek szabad nyelvhasználatát azokban a megyékben, ahol a nemzetiségi lakosság elérte az összlakosság egyharmadát, de ugyanakkor olyan megyebeosztásokat hoztak létre, hogy minél kevesebb megyében legyen megfelelelő ez az arány. ,,E különbség a nemzetiségi politikában Csehszlovákia burzsoá demokratikus jellegéből fakadt, amely megoldani a nemzetiségi kérdést nem tudta,. . . de bizonyos fokú demokratizmust e kérdés megoldásába is vitt. . . Csehszlovákia Kommunista Pártja következetesen harcolt a nemzetiségi elnyomás ellen. E harcnak az eredményét tükrözte. . . az 1925-ös választás is, mely alkalommal a legtöbb szavazatot Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzetiségi területeken, különösen Kárpátalján kapta."

1 A tör vény adta lehetőségeket igyekeztek korlátozni az irodalom és kulturális élet területén is. Éppen ezért a nyelv használatának kérdése mellett igen égető volt a szlovenszkói irodalom problémája a húszas évek derekán. Olyannyira, hogy még később, az 1930-as években is visszatérnek az írók, a magyar és szlovenszkói irodalom jeles képviselői erre a kérdésre.

2 A csehszlovákiai politikai viszonyok mindezek ellenére lehetővé tették a baloldali mozgalmak kibontakozását és továbbélését bizonyos feltételek mellett, s lehetőség volt arra is, hogy a Csehszlovák Kommunista Párt nyíltan harcolhatott a nemzetiségi elnyomás ellen. Ugyanakkor, amikor Magyarországon elfojtották a haladó gondolatot, s író-képviselőinek emigrációba kellett kényszerülniük. S ezek az írók mindazt, amit hazai talajon megvalósítani nem tudtak, megvalósíthatónak látták az emigrációban, idegen nyelvterületen, s nem utolsósorban Csehszlovákiában. Ezek közé az emigránsok közé tartozott Barta Lajos is, aki a szlovenszkói magyar irodalom fellendítésén munkálkodott. Itt folytatta munkásságát a magyar Tanácsköztársaság bukása után, amikor kiszorult a hazai talajról. 1 ARATÓ ENDRE: Csehszlovákia története 1849—1945. (Eötvös Loránd Tudományegyetem jegyzete) 124. 1. ä MÓRICZ ZSIGMOND : Irodalmi élet Szlovenszkőn. Nyugat 1930. II. 654. 1. VOZÁRI DEZSŐ: Irodalmi élet Szlovenszkón. Nyugat 1930. II. 654—655. 1.