Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
SZEKERES LÁSZLÓ: A hírlapíró Jókai pályája küszöbén
vigasztalja a Nemzeti Újságot és a Pesther Zeitungot, hogy újdonságíró utódja is hasonlóképp támadni fogja a maradi nézeteket. 49 A Budapesti Naplóban megjelent közlemények — szembetűnő heterogenitásuk ellenére is — viszonylag egységes elvi álláspontot képviselnek. Január 21-én a nemzeti összefogás erősödését, az „emelkedő honszellem áldását" látja a két „jobb irányú", azaz liberális politikai színezetű Pesti és Nemzeti Körnek az egyesülésében, mert ezzel „minden igazügy átka: az egyet nemértés a pártszakadás le kezd maradni rólunk". 50 A visegrádi romokban a „magyar dicsőség" műemlékét üdvözli. 51 Az Egy magyar nábob Fodor Jozefinájához hasonlóan ünnepeli az Európaszerte elismert, magyar származású „Hauser H. zeneművészt". 52 A nemzet szellemi kincseinek megóvása érdekében igyekszik Kojanich Gyulának, a „szép tehetségű és valódi előkészületekkel bíró a karnagyunknak" a külföldre távozását megakadályozni. 53 Triviális példát idézve harcol a magyar nyelvért: „Kezdünk magyarosodni nyakrafőre. Egy u. utcai ház kapuján illyforma jelentés olvasható: «Ide ebe a Házba vani ged monatzimmer, a ki gel, megszólja magad a pan Hazmesteral.» Miért nem maradtál krumliországodban?" 54 A nemzeti öntudat ébresztését célozza a nőegylet első báli összejöveteléről szóló cikkében a magyar tánc, a csárdás melletti kiállása. 55 Később gúnyos hangon leckézteti meg azokat a ficsúrokat, akik az Egy magyar nábob nemzetietlen „ifjú óriásaihoz" hasonló fölénnyel megvetik a magyar táncot s nemzetiségüket: „ohreményei a hazának, ifjú úrfiak! gyönyörködik a mi szivünk, midőn ti rólatok beszél, de már azért csak még is kár volt kipiszegni azt a magyar táncot. Hiszen tudjuk mi jól. mikép nevetséges dolog, nekünk magyar nemzetiséget emlegetni és plane Magyarországban, hanem már csak még türnők el közöttünk ezt a szegény magyar népet és annak magyaros jellemét s ha már hozzánk nem illik is ez idegen jövevény népet, kik magyaroknak neveztetnek, elismerni és őket szeretni, legalább ne bántanók őket ... Oh Magyarországnak lelkes csemetéi, ne haragudjatok ti olly iszonyú haraggal ezekre a szegény magyarokra. Imádjátok Istent ; hogy ti nem tartoztok közéjök." 56 A magyarság elleni véteknek tartja és igen hosszú cikket ír a Nemzezeti Színház hazai darabjait lefitymáló közönség ellen. 57 Már a bemutatkozó hírrovatban szót emel az arisztokraták kulturálatlansága és kény elemszerető úrhatnámsága ellen. 58 Szatirikus kedvvel számol be arról, hogy egyes nemesek mennyire irtóznak a kultúrát terjesztő könyvektől. 59 A buja Kárpátny Abellinóra emlékeztető közismert „gazdag úr" ellen is fellép, ki elvisz magával vidékre egy szegény lányt szeretőnek. E szerencsétlen nő rövid idő múlva „Mindenkitől elhagyatva, a legnyomorúbb állapotban tért meg, családjától s ismerősitől kerülve, és nem látogatva egyébtől, mint a sors haragjától. Itt súlyos betegségbe esett, mit a nyomoron kivül még az anyává levés átka is nehezíte. Kit mind ez eset legkevésbbé érdekel, az a gazdag férfiú." 60 Nagy hatással ostorozza a „nagyszerű" címekkel kérkedő nemesi tehetetlenséget. 61 A „boldogság ypszilonos dicsőségébe helyezkedő igazi praedicatumos nemes" figurájának szatirikus bemutatása már az „arisztokratikus végbetűjét demokratikus i-re" cserélő, szabadságharcos 19 Jelenkor 1847. jún. 6. 45. sz. 265. 1. 50 Uo. 6. sz. 36. 1. 51 Uo. máj. 16. 39. sz. 230.1. 62 Uo. jún. 6. 45. sz. 265. 1. sa Uo. márc. 28. 25. sz. 145. 1. 51 Uo. jan. 28. 8. sz. 47. 1. 55 Uo. jan. 15. 4. sz. 23. 1. 56 Uo. febr. 14. 13. sz. 74-75.1. " Uo. ápr. 15. 3. sz. 176. 1. 58 Uo. jan. 7. 2. sz. 11. 1. 59 Uo. ápr. 8. 28. sz. 163. 1. 80 Uo. jan. 7. 2. sz. 11.1. 81 Uo. jún. 3. 44. sz. 260. 1.
