Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)

VEZÉR ERZSÉBET: Karácsony Benő születésének 75. évfordulójára

Ez a karakán kiállás Karácsony Benő életébe került, mert e deklaráció miatt nem vették fel a gettóba cipelt zsidók svájci csoportjának listájára, akiknek — jó pénzért — sikerült a hitlerista hóhérokkal egy életmentő megállapodást létrehozniuk. Karácsony Benő 1944 májusában szintén kikerült a gettóba. Ott napokon át magába mélyedve, egy széken ült, lecsüggesztett fejjel, szótlanul. Ha olykor felkerestem és biztatni próbáltam, kézlegyintés volt a válasza. Már nem hitt abban, hogy megéri a fasizmus feletti teljes diadal idejét. Korán őszült haja még Őszebb lett, telt arca lesoványodott. Dr. Járosi Béla evangélikus lelkész mindent megtett kiszabadítása érdekében (a Helikon írói közül egyedül ő vállalkozott megmentésére). De Karácsony Benő ekkor már olyan letargiában élt, hogy éppen csak tudomásul vette Járosi akcióját, anélkül, hogy a Járosi javasolta lépéseket megtette volna. Utoljára futólag Auschwitzban találkoztam vele. Csíkos rabruhában, egy barakk falának dőlt a tikkasztó napsütésben. Nagyon „megörültem", hogy életben látom, hangosan üdvözöltem. Amikor banális szavakkal hogyléte felől érdeklődtem, tétova tekintetű szemét rámszegezte és így szólt: — Készülök megírni az Árnyékos oldalt. Soha többé nem láttam viszont." Szörnyű grimasza a sorsnak: a legnemesebb emberség melegszavú hirdetője a legembertelenebb kegyetlenséggel pusztult el a fasiszták koncentrációs táborában. De Auschwitzban talán felnézett az égre és megpillantotta a vonuló felhőket, melyeket az örök dolgok szemléletében jártas emberek gyakorlatával élesen meg tudott különböztetni a krematórium barna füstjétől. És ugyanazt érezhette, mint a rajongásig szeretett halhatatlan orosz regény hőse, Bolkonszkij Andrej herceg, mikor sebesülten feküdt a pratzi csatatéren: „Sivár minden, csupa ámítás minden, azt a végtelen eget kivéve. Semmi, semmi sincsen rajta kívül. De még az sincsen, semmi sincsen, csak csönd és nyugalom. És hála Istennek ..." Odaát pedig Csermely várt reá, az elcsapott városi fogalmazó bolhaszín felöltőjében és jókedvűen kiáltotta: „Hoháháhu Kiriolovics Pjotr, ugye innen felülről menynyire más . . . csupa ganaj túró bogár . . . lenézni galambocskám erre a nagy teliénpalacsintára és megbocsátani mindenkinek ..."