Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
FEHÉR ERZSÉBET: József Attila töredékei
egyetemességnek már a műelemek kiválasztásában is érvényesülnie kell. „Legyen olyan társadalmi feladat, melynek megoldása másként, mint a költői mű segítségével el sem gondolható. Vagyis legyen meg a társadalmi megrendelés." 14 József Attila erről a következőket írja: „Éhes vagyok . . . ennek a mondatnak a versben mindenesetre az a tartalma, a valóságos jelentése, hogy éhség egyáltalán van, és hogy az éhségnek, valamint az éhség létének társadalmi jelentősége van." 15 A műalkotás mondanivalója tehát, jeUegénél fogva nem lehet magánügy. Az élménykiválasztásban érvényesülő társadalmi szempont — melyről Majakovszkij s József Attila beszél — nem szándékos, hanem ösztönös, vagyis az alkotótevékenység természetéből következik: hogy „szemléletileg teljes valóságnyivá növeli a kiválasztott valóságelemeket", 1G Mint előbb említettem a válogatás nem versírás előtti tudatos művelet, hanem az ihlet része, a mű formába öntésének kezdete. Tehát egy érzelmileg leginkább telített gondolat megformálása szinte megához kapcsolja az egész alkotó képzeletet, és csak azok a valóságrészek élnek az alkotó számára, melyek e gondolat teljes kifejtését segítik, — a többi teljesen háttérbe szorul. Ez a gondolat általában a készülő vers alapgondolatával azonos. Majakovszkij ,,vezérszó"-nak mondja. Nem arra gondolok, hogy ez a megformált gondolat a vers első, vagy utolsó (a konklúziót tartalmazó) sora, arra sem, hogy ez a legelőször leírt mondat, hanem arra, hogy az asszociációs folyamatot, a vers megformálódását ez a mag indítja el. József Attila Állás nélkül élek . . . kezdetű töredékének kéziratán 17 a papírlap jobb szélére vetve a következő sort találjuk: „tehetségem pusztul vigasztalanul". A versszakok sorrendjét nem lehet pontosan megállapítani — a kéziraton kívül más változata nem maradt a versnek — de bármelyik kétsoros szakaszt elemezzük, azt látjuk, hogy az idézett sor mindegyik konklúziója lehetne. Az egyes szakaszokban megfogalmazott életélmények mindegyikéből ezt a következtetést vonta le a költő, ezért valószínű, a vers zárósora lett volna, mint a Kész a leltár hasonló tartalmú, de általánosabban megfogalmazott utolsó mondata. 18 Űgy gondolom, ez a mondat lehetett a vers magja. Valószínű, nem először, hanem a vers írása közben nyert ilyen tömör formát — ezért is került a lap szélére, de mivel kifejezőnek találta, sietve leírta valahová, hogy a vers útját a továbbiakban e gondolat felé irányíthassa. Az idézett versben egy tartalmi mozzanat indította el az alkotásfolyamatot. Az indítás nemcsak gondolati-tárgyi természetű lehet, hanem például zenei-ritmikai —ilyennek gondolom a Nyári könnyű szellők kezdetű töredéket —, lehet egy különös hangzású szó — amint pl. a Vak, vak, vak kezdetű töredéknél vélem —, lehet rímcsengés : a, Jöna vihar című vers fogalmazványai között egy külön lapon a vers rímeit találjuk csupán. 19 Lehet természeti kép, de ezekre a későbbiek folyamán szeretnék kitérni. Akusztikai jellegű kapcsolatot érzek a Talán eltűnök hirtelen című vers első és második sora és az egyik négyszavas töredék között: Én ámulok, hogy elmúlok . . . A töredék nyilván korábbi, mint a vers, mert a tartalmával és hangalakjával ilyen bizarrul összecsengő, szó játékszerű rímszó József Attila korábbi időszakára jellemző 14 MAJAKOVSZKIJ: i. m. 106/. 15 JÓZSEF ATTILA: i. m . 83. I. » JÓZSEF ATTILA: i. m. 92. 1. " Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárában: JA-an. 203. M A két vers közötti tartalmi, gondolati érzelmi párhuzam nyilvánvaló. Ennek alapján, a múzeumi feldolgozómunka során a töredéket 1936-ra datáltuk. 10 Jegyzetben közli a kritikai kiadás: József Attila Összes művei II. köt. (Sajtó alá rend.: WALDAPFEL JÓZSEF és SZABOLCSI MIKLÓS.) Bp. 1955. 446. 1.
