Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
FEHÉR ERZSÉBET: József Attila töredékei
mint a fogalmazvány (tehát az anyaggal — adott esetben a nyelvi formával — való küzdelem természetes velejárója), az alkotásfolyamatot egészében, minden részletében meg kell vizsgálnunk — figyelembe véve az alkotó, József Attila, töredékek által jelölt időszakának pszichikai adottságait is — hogy a töredékeket természetük, a munkafolyamatban elfoglalt helyük, szerepük és eredetük szempontjából megvizsgálhassuk. A művészi munka alapja az alkotóképesség, vagyis azok a lelki tényezők, amelyek sokrétű élmények befogadását, gondolati, de főként érzelmi 0 rendezését, ilyen alapon új összefüggések létrehozását és ezek kifejezését teszik lehetővé. A művészi munka forrása a kívülről és belülről fakadó élmény. Szinte minden hatás. ,,A költő minden váratlan találkozást, minden hirdetményt, minden eseményt minden körülmények között egyes-egyedül szavakban megformálható nyersanyagnak tekint." 7 Az élmények — mint már szóltam róla — nem mindig közvetlenül megindítói az alkotásfolyamatnak. Nagy részük — az érzelmileg kevésbé telítettek — elraktározódnak, s az egyes elemek emlék formájában bukkannak föl később. József Attila egyik töredékének hasonlatában találkozunk ilyennel: Egész testében reszket, mint a gyermek, kit rajtakaptak, hogy buktát lopott . . . A gyermekkori ,,buktalopás"-ra József Jolán utal. 8 Az említett példában nem csupán az emlék, hanem a valóságos eseményhez kapcsolódás is figyelemre méltó. A töredékek között több ilyet találunk, 9 köztük olyanokat is, amelyek utalása az életrajzi kutatás számára sem lehet érdektelen. 10 Majakovszkij szerint a tudatosan dolgozó költő szándékosan rögzíti élményeit, frissen tartja őket, lejegyez egy-egy jellemző szót, vagy mondatot, hogy bármikor felhasználhassa. 11 József Attila más verskéziratai aljára, hátlapjára, vagy külön lapra jegyzett le hasonlókat. Ezeket még verscsírának sem nevezhetnénk, csak gondolatrögzítéseknek. 12 Az élmény tehát nyersanyag. A művészi munka az anyag szelektálásával kezdődik — s itt elérkeztünk az ihlethez (a munka megtervezéséhez). ,,A művészi cselekedet, nevezzük ihletnek, először is két részre osztja a valóságot azáltal, hogy kiválasztja azt a részt, ama valóságelemeket, amelyekből művét majd megalkotja. Ez persze nem úgy történik, hogy fog egy csomó szót és elhatározza, hogy azokból alkot verset. De úgy értendő, hogy a vers egy-két sora a kölcsönösen függő kapcsolódás folytán eleve meghatározza a többit — vagyis a mű világának minden pontja archimedesi pont. S a szóban forgó egy-két sort elfogadván a művész elméletileg már ki is választotta a valóság egyik részét — ezt minden jó mű alkotása igazolja." 13 Az élményanyag, vagyis a ,,valóságelemek" kiválasztásának szempontja mindig más és más, az ihlet természetének, az élmény érzelmi telítettségének megfelelő, de sohasem véletlen. Ez a műalkotás egyik sajátságából: egyetemességéből is következik. Az 6 SIK SÁNDOR: Esztétika. II. köt. Bp. 1942. 383.1. ' MAJAKOVSZKIJ: i. m. 111. 1. 8 JÓZSEF JOLÁN: József Attila élete. Bp. 1955. 93.1. ' Mint az oroszlán, ki ketrecében bömböl. . ., Már sokszor alszom úgy a népligetben ... 10 Mióta egyéb nagy írók . .., Ki lapengedélyt nekem nem adott. . . 11 MAJAKOVSZKIJ : i. m. 111. 1. 12 Hol a miniszterelnök, aki nemrég . . ., Nem találok szavakat magamra ..., A tó jegét kásás hó fedi. . ., Három vak holló kerengett a fán . . , S 6 te szerencsétlen, ki viszályba taszítod az osztályt! 13 JÓZSEF ATTILA: Irodalom és szocializmus. — Összes művei III. köt. (Sajtó alá rend.: SZABOLCSI MIKLÓS.) Bp. 1958. 92. 1. AZ ÁLLÁS NÉLKÜL ÉLEK KEZDETŰ TÖREDÉK (P. I. M. JA— an. 203.)
