Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
SÁRA PÉTER: Gondolatok Ady történelemszemléletéről
Mindig a zöldség s másat-majmolás Rontotta el magyaroknak dolgunk S Augiász vén óla bűzlik itt, Melyből ki mindig kevesebbet hordunk. S hogy egy igazi falurossza sincs, Ki magyarosan mindent fölfricskázzon, Csak porosz junker vetemedett mása, Ha lesz sírunk, hát sírunkat ez ássa. Nagy ember és nagy nemzet élhet úgy, Ahogy táncos szent hóbortja akarja (Margita élni akar) Egyébként eléggé közismert, hogy a franciás műveltségű Ady idegenkedett a német szellemtől. Petőfiről írott cikkében fontosnak tartotta megjegyezni, hogy ,,ritka szerencsével kerülte el a német hatást". Mikesre emlékezve is ezeket írta: ,,az erdélyi Mikes Kelemen példája annak, hogy nekünk futni kell a germántól s nyugatabbra menni eszmeházasodások céljából. . ," 32 Hiába akarták Ignotusék is meggyőzni arról, hogy a németekkel kötött szövetség létérdeke a magyarságnak. Ady kétségbeesetten tiltakozott ez ellen a szövetség ellen. Szerette volna megértetni mindenkivel, hogy a német imperialistáktól nem várhatunk semmi jót, hiszen ezer évig mindig is útjában voltunk a német hatalmi törekvéseknek. ,,Egy bizonyos, hogy még ezt a szétomlani látszó magyarságot sem, sőt éppen ezt nem falhatja föl semmi okos vagy oktalan falánkság. És még bizonyosabb, hogy megmentésünkért legkevesebbet mívehie az a németség, mely minket századok óta sanyargat, s mely még ma is úgy tartja az erdélyi szászságot, balti németséget s min den szélső német katonát, mint leendő határainak kitolt oszlopait. Mi szeretjük a civilizálódó Nyugatot, de a germán Nyugatot nem szeretjük, nem akarjuk s igazán — még mais — jobbat tudunk gondolni Bécsnél is, a junkereknél is, Pomerániánál is . . ." 33 Az események száz százalékig Adyt igazolták. Valóban a porosz junkereket utánzó magyar uralkodó osztály a népet becsapva belevitte az országot abba a háborúba, amitől a költő mindennél jobban rettegett. És az ország katasztrófáját előre érezve jogosan írta verseiben, hogy mindez múltunknak, történelmünknek a büntetése, a forradalmakat nem hozó, beteg századokért lakolunk. Fejünkre lassan-lassan nőnek A beteljesedett végzetek Tegnapján és mostanján az Időnek, Mindenki mindenkiért beteg, Beteg századokért lakolva. (Beteg századokért lakolva) A költőt mélyen megrendítette a világháború, mert érezte, hogy ebből a háborúból csak nagy veszteségek árán kerülhet ki az ország, de biztosan tudta, hogy a népek mérhetetlenül sok szenvedése csak sietteti az új világ eljövetelét és Magyarországra is meghozza majd a régóta várt forradalmat. Ady ettől a forradalomtól — és nem a sokat tervezett német vezetésre épülendő Mittel-Európa koncepció megvalósulásától — amelyet mindig a leghatározottabban elutasított — várta a nemzet sorsának jobbra fordulását. S még a legborzalmasabb vérzivatarban is reménykedett és bízott a magyar nép életerejében. 3 * Ismeretlen Korvin-kódex margójára — Figyelő 1905. 33 A szentpétervári út — Űj Magyar Szemle 1914. máj.
