Nyilassy Vilma szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1964 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1964)
MIKLÓS RÓBERT: Madách Imre csesztvei otthona
A lehető legjobb dolgom van. Egy percben kigondolt tervem kivitelében Isten is megsegített, mindenütt addig szerencse kísért. Hiába, hazámért és a szent ügyért, melyért annyit áldoztam, mennyit csak a haza kívánhatott, jutalomnak is, kell hogy érjen." — Különben ez a terjedelmes levél felér egy kis haditudósítással is. Madách Pál Tornaalján, Iglón, Szepesváralján át jut el Görgey eperjesi főhadiszállására, ahol éppen a kormánybiztosoknál jelentkezik szolgálattételre. Mindenütt szívélyesen fogadják és ő alig győzi elmondani kalandos élményeit. Színesen, elevenen ír mindenről, csatákról, emberekről, tájakról, városokról. Persze a levélből az is kisejlik, hogy nemcsak tájékoztatni kell az otthon aggódó „Emikét", de megnyugtatni is. „Az itteni élet gyönyörű, kivált ha az ember csak szebb részeit élvezi, mint én, és szenvedéseit nem. Egész nap az a "roppant tolongás, sok katona és számtalan ágyú, a zene, a dombérolás oly isteni, vagy egy éttermi jelenet, hol egyik muzsikál, a másik táncol, a harmadik félrészegen tántorog, míg ismét egyik szunnyad, oly dicső festői képek, hogy szebbeket képzelni sem lehet." Nem valószínű, hogy Madách Imrét ezek a sorok megnyugtatták volna. A harmadik levelet két nap miilva, február 11-én Kassáról keltezi. Örömmel közli Kassa bevételét, Schlick vereségét. A levélben szinte meghatóan váltakozik a gyermekes hang a férfias felelősségvállalás tudatával: „Kassa isteni város. Én már részint Eperjesen, hol négy napig dőzsöltem, részint itt minden szükséges holmit vettem: egy sapkát, egy pipát, egy utazó tintatartót, egy tőrt". Aztán hirtelen vált hangja: „Holnapután utazom el mint futár, lehet egy nappal később. Velem akarják hírül adatni Sclűicknek tökéletes tönkretételét." Madách Pál fiatalos lelkesedéssel, roppant buzgalommal látta el a futári szolgálatot. 22 óra alatt tette meg a 20 mérföldes utat lóháton, Kassától Debrecenig, hogy minél hamarabb Kossuth kezébe adhassa a jelentéseket. Utolsó levelében (Debrecen, 1849. február 14.) még azt jelzi, hogy pár nap múlva Debrecenből Erdélybe utazik, hogy erre sor került-e, nem tudjuk. Májusban már Sztregován ápolták, tüdőgyulladást kapott és szeptember 30-án meghalt. Madách Pál, a legkisebb fiútestvér tragédiája csak kezdete volt azoknak a sorscsapásoknak, amelyek Világos után a csesztvei földesúrra zúdultak. Még be sem zárult Pál mögött a sztregovai sírbolt vasajtaja, amikor újabb, szörnyű rettenet rázta meg a családot. Mária — a testvérek között a legidősebb — férjestől-fiastól az egész országot hónapokra elborító, s a mindennapi életet megbénító közállapotoknak esett áldozatul. Valahol Erdély és Magyarország határán verték őket agyon az útonállók. Közvetlen gazdasági gondok is fojtogatják a családot. Sem a kitűnő gazda hírében álló Majthényi Anna, de még Bory István vagy Matolcsy György sem tudott azokkal a nehézségekkel megküzdeni, amelyek 1849 őszét követően a kapitalista gazdálkodásra való áttérés következményeképpen a magyar birtokos köznemességre zúdultak. A család tekintélyes birtokkal rendelkezett, de ez a birtok a jelek szerint még az 50-es években is a feudális gazdasági rendből adódó terhekkel kínlódott. Az úrbér eltörlése — amelyért Madách is harcolt —, de különösképpen a kártérítések elmaradása és a háború utáni állapotok olyan helyzetet teremtettek, amelyben a Madách család gondjai is megsokasodtak. A költő fia, Aladár — nyilván családi emlékezések alapján — még négy évtized távolából is keserűen idézi fel ezeknek az esztendőknek emlékét. „Sokaknak sejtelmük sincsen — írja 1891. január 20-án Palágyinak — a forradalom után birtokán gazdálkodó magyar nemes anyagi állapotáról s arról a kritikus helyzetről, melybe a birtokos családok legnagyobb része a még máig sem megváltott földesúri jogok eltörlése folytán jutott." 18 18 A levelet először PALÂGYI MENYHÉRT közli a Pester Lloyd 1891. 52. sz.-baii.
