Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

gött franciául jelenik meg, tehát nyílik a nagyvilág kapuja is. A Forró mezők aránylag rövid idő alatt húszezer példányban fogyott el. A felolvasókörutakon értékes összeköttetéseket szerzett, nemcsak az olvasók között, hanem azokkal is, akik az olvasókat kormányozzák. Néhány napi csábítgatás, néhány álmatlan éjszaka — és nem tudott tovább ellentállni. 1929. november 6-án már tudta, hogy a Nyugat részvénytársaságnak van huszonnégyezer pengő adóssága. Elsején senki fizetést nem kapott, amint a nyomda sem, két hónapja, egy fillért sem. A lapot ezerhétszáz példányban nyomják, ebből több mint harmada mint remittenda,visszajön. A hatszáz előfizető régen kifizette a díjat, aki nem, már nem is fogja. A tőkések hirdetés és támogatás címén adott pausáléja régen elfogyott, erre az évre már semmi bevételre nincs kilátás. Egy szám kiállítási költsége viszont háromezer pengő. Kik nem kaptak fizetést elsején? Osvát Ernő, Gellért Oszkár, Gellért Hugó, a titkárnő és az altiszt. Hát akkor az élők miből élnek ezután? Osvát úgy végrendelkezett, hogy hívják haza Bécsből Ignotust, csinálja tovább, amibe ő kimerült. Ignotus a Nyugat születése óta főszerkesztő volt, de hogy hazajönne — Gellért Oszkár tudta —, kilátástalan. Azt mondta : inkább Móricz Zsigmond. Csak ő. És Babits Mihály. Ebben az időben apám minden kedden és pénteken a Pannónia kávéházban találkozott író barátaival. Itt forrt és bugyborékolt a nagy változás körüli izgalom. Mindenki tudta, hogy Fenyő Miksa, aki az első perctől, sőt már a Nyugatot megelőző folyóiratoknál, vitéz gyűjtője volt a mecénás-pénzeknek, és akinek birtokában van a Nyugat igazán semmit nem érő rész vénytöbbsége, se nem akarja, se nem tudja miből tovább fenntartani a lapot. Apám november 6-án délelőtt a Nemzeti Színházban felolvasta a színészek előtt a Légy jó mindhaláligot, s utána délben találkozott Gellérttel a Pannoniában. Minden hozzájárult, hogy beleugrott az ismeretlenbe : ott rögtön, a kávéházban, megírta Fenyő Miksának a következő levelet : Kedves Miksám, engedd meg, hogy a köztünk folyó beszélgetések lényegét a következőkben elmondjam. Mivel a Nyugat e pillanatban sorsfordulat elé került, én elhatároztam s óhajtom, hogy azt megmentsem s egyben megpróbáljam a jövőnek új bázisául építeni ki. A Nyugat irodalomtörténeti hivatást teljesített az alatt, míg Te, szegény Ernőnkkel együtt igen nehéz viszonyok közt fenntartottátok. Ezt a munkát szeretném folytatni. Hajlandó volnék a lapot teljes egészében átvenni. Mivel azonban nem tudom, hogy erőm valóban alkalmas-e s elégséges lesz-e végrehajtani a munkát hogy sikerre vigyem a lap dolgát — egy évre föltételes jogot szeretnék biztosítani, hogy esetleg visszaléphessek. Attól a peretői, ahogy megegyezünk, teljesen a magam számlájára vállalom a lapot. Ma ezt 24.000 P. adósság terheli, amely a múlt maradéka. Arra kérlek, hogy ezért az összegért 1931. jan. 10-ig vállalj továbbra is kezességet. A kamatok engem terhelnek. Ha én 1931. jan. 10-én, vagy odáig ezt a 24.000 P-t kifizetem, akkor Te átadod nekem azt a részvénytöbbséget, amely ma birtokodban van. De ha reményeim nem válnak be, ezen a napon a Nyugat visszaszáll reád. Szabad kérnem, egyebekben számítok rá, hogy tanácsokkal segítesz. Kis, nyolcadrét hajtott papírból összefűzött NYUGAT-NAPLÓ-jában, melyet október 5-én nyitott, 6-án már a 34-ik oldalacskán tartott, s ezt írta be nagybetűkkel : FORDULAT. Babits közben, délben, bejelentette Fenyőnek, hogy pénze van s a Nyugat az övé lett.