Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

Ebből a Nyugat december elsejei tartalomjegyzéke ennyit teljesített : Móricz Zsigmond : Uj magyar optimizmus Illyés Gyula : Hívatlan vendég (vers) Babits Mihály : Téli barlang (vers) Földi Mihály : Prohászka és naplója Móricz Zsigmond : Eső-leső Társaság (novella) Bibó Lajos : A hold mutatta az utat (novella) Hevesi Sándor : Shakespeare, Magyarország londoni nagykövete Marczali Henrik : Emlékeim, XIII. Bányai Kornél : Földönfutó-Alföld (versek) Nagy Endre : Ady pártállása F. Saljapin : Gyermekéveim Műmelléklet : Osvát Ernő arcképe — a Nyugat Osvát-plakettja (Beck Ö. F. műve) Irodalmi figyelő : Németh László : A kritika feladatai — Schöpflin Aladár : Hadifogoly-könyvek (Markovits Rodion : Az aranyvonat, Mun k Artúr : A nagy káder) — Németh László : Nincsen apám, se anyám (József Attila versei) — Török Sophie : Tavasz (S. Undset regénye) — Sárközi György : A sikkasztok (Katajev regénye) Színházi figyelő : Schöpflin Aladár : Két francia színdarab — Kárpáti Aurél : Der Wiederspenstige Zähmung (a nürnbergiek vendégjátéka) Elek Artúr : A nürnbergi Madonna — Ferenczy Valér : Egy grafikusi tanulmányút jegyzetei — Farkas Zoltán : Kiállítások : Hermann Lipót, Kádár Béla, A nürnbergiek — Rabinovszky Marius : Walleshausen Zsigmond. Apám azt írta nekem Berlinbe, hogy a számnak óriási sikere volt, „szétkapkodták". De Bíró Lajosnak nem tetszett : ,,. . . három lapnyira Osvát arcképétől jött a te cikked, amelyben optimistának vallottad magad : azután Nagy Endréé, amelyben Adyt odaajándékozta a nemzetnek . . . Azután jött Földi cikke, amelyben kanonizálta Prohászkát ... A hideg futott végig a hátamon ettől az első számtól..." Különösen ez a Prohászka-cikk irritált sokakat. Most elolvastam. Igazán ostoba és kellemetlen. A neokatolikus Földi biztosan azért bábáskodott olyan lelkendezve a Nyugat megmentése körül, hogy ezt a kakukktojást elhelyezze, és Babits mint a kritikai rész gazdája nem is tudott kitérni előle, csak a következő számban közölte ugyanerről a hatkötetes emlékiratról Farkas Zoltán sokkal okosabb és helyesebb bírálatát is. Bíró Lajosnak a többi borsódzásában — harminc év távolából nézve sincsen igaza, legföljebb abból az egyéni szempontból, hogy Ignotusnak barátja és az emigrációban bár sikeresebb, de mégis sorstársa volt. Ignotus rettentően felháborodott, amiért főszerkesztői nevét levették a Nyugatról. Apám az ő kedves módján csitította, de hiába. Ignotus november 30-i levelében ezt kereken visszautasította : Mikor én lennjártamban megmondtam Nektek, hogy most nem írok a Nyugatba, ez nem volt taktika vagy gesztus, hanem levonása a következtetésnek, hogy nekem ahhoz a Nyugathoz, amelyen az én nevem nincsen rajta, én azzal semmi összeköttetésben nem kívánok lenni. Nem, ezek szerint fizetéses vagy részletfizetéses viszonyban sem, s ha technikai vagy financiális okok miatt végkielégítésemből most csak 1000 P-t kaphatok : a hátralékért kedvetekért elvárhatok újévig, de tovább nem szeretnék. Amily baráti és megtisztelő abbeli ajánlatodat, hogy felolvasásomat a Nyugat rendezi : ezt is jobb független rendeztetnem egyszerűen egy irodával. Képzőművészeti figyelő : 2 L7