Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

PÓR ANNA: Ludas Matyi százéves útja a népmesétől a színpadig

megrázkódott és táltos paripává változott."

43 Ezt az ugrásszerű fejlődést nem bírja el a színpad, ott már az első bemutatkozásnál észlelnünk kell a „tüzes abrak" első jeleit : Matyi gyermekes, de mániákus gyűlölettel vadássza az énekesmadarakat gyilkoló szarkakirályt és ösztönösen vele azonosítja a faluba érkező földesurat. A Ludas Matyi Móricz egyik legszebb színműve, de kora társadalmi korlátai mellett nyilván saját világnézetének belső vívódásai sem engedték meg, hogy egyértelmű megoldást találjon a műben exponált társadalmi ellentétnek. Ezt maga is érezhette, és talán a színházi viszonyokon túlmenően ez is egyik oka annak, hogy a színműnek nincsen véglegesnek mondható kézirata, hanem egyrészt az első kézirat margójára írt az évek során változtatást jelző széljegyzeteket, másrészt újabb változatokat dolgozott ki. A megoldhatatlan ellentéteket azzal simítja el Móricz, hogy meseszerű feszültséget feloldó, megbocsájtó légkör lebeg az egész kis mű felett, és végül Matyi elengedi Döbröginek a harmadik verést. A Móricz Virág gyűjteményében található 1911. szeptember 21-ről keltezett kéziratban a befejezés Balog Istvánéval rokon tökéletes megbékélés, derűs idill Döbrögi és Ludas Matyi között. Ez a változat nem jelent még meg nyomtatásban, ezért közlését érdekesnek tartjuk.

44 A negyedik felvonás 5. jelenetében, amikor Matyi megjelenik, hogy harmadszor elverje Döbrögit, és Kobak félelmében a dunna alá bújik, Döbrögi siránkozva kéri Matyit : Édes fiam, Matyikám, kedves gyermekem, ne bolondozz, ne kegyetlenkedj velem még egyszer, mert isten úgyse megharagszok . . . aztán nem is úgy gondoltam én, ismersz, hogy szeretlek. Matyi : Hát hogy gondolta az úr ? Döbrögi : Csak így édes fiam, hogy legyetek egymásé, ásó-kapa, meg a nagy harang. Áldásom rátok ! Úgyis ti vagytok ketten, akit legjobban szeretek a világon, hát fiammá fogadlak, neked adom fele országomat ! Ez a népmesei megoldás, amikor a legkisebb fiúból király lesz, aki megkapja a király fele országát, realisztikus képpé változik Matyi feleletével : Matyi : Elég lesz nekem, az én kis falumba a Nagy-mező is, hanem a fejős tehénre, meg a fias disznóra számítok ám, akit az én Vicám egy esztendő alatt kiszolgált ! Ez a paraszti realizmus valóban olyanná teszi a mesét, mintha népi mesemondótól hallanánk. Döbrögi : (folyvást bólogat) Meglesz, meglesz. Matyi : Kezet rá (odanyújtja a tenyerét). Döbrögi : Itt a kezem ! A beszéd folytatódik, mint az ismertetett nyomtatásban megjelent változatban. De a befejezés ismét eltér : Döbrögi : Már én nem leszek az, Isten engem ! . . . Hej legények elő, elő, itt van Ludas Matyi ! 43 MÓRICZ ZSIGMOND id. tanúim. M Móricz Virág gyűjteményében levő kézirat ; gépelt, fűzött füzet következő felirattal : Ludas Matyi, bohózat (áthúzva és alatta tintával) régimódi komédia 3 felvonás, írta : Móricz Zsigmond Budapest. 1911. — Móricz Virág szíves közlése szerint ez az első gépelt példány. Ebben találhatók azok az újságból kivágott faluképek, amelyeket M. Zs. díszletjavaslatoknak szánt. A gépelt szöveg mellett és felette az író kézírásával ceruzával és tintával számos bejegyzés és később változtatás olvasható. Ezeknek a felhasználásával, valamint más, későbbi változatok összevonásával készült el M. V közlése szerint a nyomtatott szöveg. Végleges, az író által rögzített szöveg tehát nincs, csak számtalan módosított változat maradt fenn.