Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

PÓR ANNA: Ludas Matyi százéves útja a népmesétől a színpadig

LUDAS MATYI SZÁZÉVES ÚTJA A NÉPMESÉTŐL A SZÍNPADIG Pór Anna I. A magyar népköltészet minden kedvelője számára fájdalmas és elgondolkodtató jelenség, hogy líránknak ez a legrégibb, a legmélyebb rétegekből feltörő hajtása miért nem talált eddig művészi formájához és tartalmához méltó drámai kiteljesedést, mint amilyent Petőfi vagy József Attila költészete és a magyar népzenén alapuló zeneirodalom remekei jelentenek. Miért jelenik meg a magyar néphagyomány a népszínműben, ebben a népéletet és -költészetet bemutatni hivatott színpadi műfajban az esetek többségében csak torzított, csekély értékű tartalommal és formában ? A népszínművekben az évek során itt-ott felcsillannak ugyan a hazai folklór remekeinek morzsái, de ezek többnyire csak elszigetelt jelenségek, vagy éppenséggel lényegüktől megfosztott formai elemek. Egészében véve megállapíthatjuk, hogy a XIX. század eleje óta másfél évszázadon át a magyar színpadon nem tudott testet ölteni a népköltészet igazi tartalma s az ezt létrehozó feszítő erő és emberi érték. A hazai folklór színpadi diadalútja jobbára csak a felszabadulás után vehette kezdetét. Kibontakozását azonban gátolta, fékezte és bizonyos fokig fékezik még mai napig is a hamis illúziókat keltő színpadi tradíciók és sablonok.

1 A felszabadulás előtt megindult legértékesebb törekvések is jórészt ezekkel voltak kénytelenek megküzdeni. A legjobbak felvették a harcot. A század elején Bartók és Kodály az igazi magyar népzene kutatásáért és elismeréséért szálltak síkra, egy nagy magyar író, Móricz Zsigmond pedig hivatásának érezte az igazi népdráma megteremtését és egy életen át hősiesen viaskodott a társadalom és a színház előítéleteivel, korlátaival. Heroikus küzdelmének eredményeit igazában csak ma tudjuk méltóképpen értékelni, de drámaírói műve mégis több vonatkozásban torzó maradt ; egymaga nem tudott megbirkózni a kor társadalmi erőivel. A következőkben Ludas Matyi meséjének pályafutásával szeretnénk foglalkozni, első színpadi felbukkanásától Móricz Zsigmond színművéig, s közben figyelemmel kísérjük, hogy miképp kanyargott ez a téma az irodalom alatti berkekben, a népköltészetben és a ponyvairodalomban. Vizsgálódásunk néhány adattal talán előbbre viszi a folklór és drámairodalom kapcsolatainak megvilágítását. Űgy gondolom, nem lehet véletlen, hogy Móricz Zsigmond egyik legsikerültebb népi színjátékához, a Ludas Matyihoz Fazekas Mihály művén kívül éppen egy SzigA népszínmű eltorzulásával több tanulmány foglalkozik, így legutóbb SZABÓ EDE : Népszínmű irodalmunk néhány kérdése. I. T. 1954. 198. 1.