Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MIKLÓS RÓBERT: Arany János ismeretlen verse és Tóth Lőrincnek írt kiadatlan levelei

verseket Nagykőrösön is nagy kedvvel művelte : tanártársait, Szász Károlyt (1852), Fodor Gerzsont (1853), Mentovics Ferencet (1854) egy-egy ilyen verssel lepte meg, sőt arra is van példánk, hogy egyik tanártársa fiának kérésére írt névnapi verset (Loson­czi Gyula nevében, 1855). És ha nem is rögtönzött vers ugyan, mégis csak alkalmi köl­teménye a míves Domonkos napra is (1851). Ügy érezzük, hogy ez a verse mégsem ezek közé a versek közé tartozik. Hangvételében, mondanivalójában, tartalmi elemeiben sokkal inkább élete utolsó két évében írt humoros-bölcs rögtönzéseivel rokon. Ezek, mint az 1881-ben írt Sejtelem vagy az 1882-es Ha napfényes vízkereszt, Elégiák, Mi vagyok Én? és az ugyancsak születésnapra, de a maga születése napjára írt, eddig utolsónak vélt verse, a Sejtelem megfáradt bölcsességét példázzák. Ilyen rögtönzés a Tóth Lőrincnek szánt köszöntő vers is, amelyet minden valószínűség szerint nem küldött el, minthogy később érte­sült arról, hogy a díszlakomán nem a hetvenéves Tóth Lőrincet köszöntötték. Ha feltételezzük, hogy az 1882-ben írt Sejtelem című versét (Életem hatvanhato­dik évébe') Arany valóban március 2-án, hatvanötödik születésnapján írta, akkor er­ről a versről viszont azt kell mondanunk, hogy az ismert versek közül ez az utolsó. Tóth Lőrinc ugyanis 1882 májusa előtt nem részesült semmiféle ünnepeltetésben, viszont hetvenéves születésnapját 1884-ben, ötvenéves Kisfaludy társasági tagságát 1886-ban, tehát mind a kettőt Arany János halála után ünnepelték meg. Arany ismeretlen verse mellett közöljük még három, eddig kiadatlan levelét is. Mind a hármat ugyancsak Tóth Lőrinchez írta, az első levél a vershez hasonlóan a Szalay hagyatékból került a Petőfi Irodalmi Múzeumba, a másik kettő 1953 óta van a M. T. A. Kézirattárának birtokában. Minden valószínűség szerint e két levél is valaha e hagyatékhoz tartozott. Nehéz volna e három levél alapján Arany János és Tóth Lőrinc kapcsolatát felvázolni. Mind Arany mind pedig Tóth Lőrinc életrajzának ismeretében azonban annyit megállapíthatunk, hogy ismeretségük csak Aranynak Pestre való költözé­sével kezdődhetett, barátságuk pedig Arany lapszerkesztői korszakában (1860-1865) mélyülhetett el. Arany János 1863. január 3-án indítja meg a hetente egyszer, va­sárnap megjelenő „szépirodalmi s általános míveltség terjesztő hetilap"-ját, a Ko­szorút. A lap fenntartásával kapcsolatos anyagi nehézségek közismertek. Tóth Lőrinc a lap első évfolyamában (január 25., február 8., március 22.) terjedelmes cikket kö­zöl Rule Briannia címen, amelyben az 1862-i angliai útiélményeiről számol be. En­nek a cikknek tiszteletdíját küldi el Arany majd egy esztendős késéssel a következő levél kíséretében. Pest, jan. 13. 1864. Tisztelt Barátom ! Én a Koszorú jelen félévi példányát tiszteletpéldány képen rendeltem meg számodra, így akarván — miután a múltévben előfizettél s nem lehetett — szives közremunkálásodat a lap számára némikép meghálálni. A Koszorú mostani budgetje oly silány, hogy nem tudom mikép birom ki a jelen félév terhét is : mindazáltal ez nem ok arra, hogy a régibb folyam tartozását mig birom, ki ne fizessem, és így, a tisztelet példányon kivül, még küldök részedre 30 ftot a multakért ; ellenben a Kisfaludy társa­ság új folyamára — mely amazzal nem vegyíthető össze, a 4 ftot elfogadom. Szives tisztelettel és köszönettel maradva őszinte tisztelőd, Arany J. Címzés : Tekintetes Tóth Lőrincz úrnak Helyben. P. T. M. V. 1283/1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom