Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

Nyugat-előadások terve. Móricz Zsigmond keze írása Ignotus tíz éve nincs itthon s nem törődik a lappal. Megvan rá bizonyára minden oka. Ha itthon van, akkor nincs baj s nincs válság, akkor nem ment le az előfizetők száma Budapesten 390-re, s maradt a tiszteletpéldány 340. Ezeknek készült a lap. Igenis, szépirodalmi lapban én semmi szükségét nem érzem politizálásnak. Ma azonban mindenki harcolni akar. Az egész ifjúság zeng a harci kiáltásoktól. Van rá oka, persze. Mi meg fogjuk próbálni Babits-csal és Gellért Oszkárral hárman — egy évet rászántunk, hogy egy magas nívójú irodalmi közlönyt tartunk tovább is a Nyugatból. Ha előfizetők jönnek, ha pénzt látunk, azt az írói honoráriumok emelésére fordítjuk. Minden jó írónak itt a helye. Ebben a züllött kis országban annyi tehetség van, hogy szédület. Minden téren, írói téren is. Ezeket akarjuk felébreszteni s erőik legjavát váltani ki belőlük. Mondok valamit : Még Tormay Cecilt is hajlandó vagyok közölni, ha Emberek a kövek közt-et tudna még egyszer írni s ideadná. De hát erről szó sincs, csak példaképen mondom. Hozzád is azért siettem Lajosom, hogy benned a szunnyadó írói akaratot s erőt felébresszem. Én érzem azt, hogy nem lehetsz kielégülve. A teremtés munkája a legbecsesebb, aminek az ember örülni tud saját életében. Tudod milyen különös, ez alatt a két hét alatt, mióta itt ülök, valahogy azt érzem s azon csodálkozom, hogy mindenki, aki nekünk ír, jobbat ír, mint azelőtt. Mindenki lelkesebb s jobban koncentrálja magát. A fiatalok olyan kitűnőek jelentkeznek, hogy öröm látni. Félév alatt egy nagyon becses kötet fog kialakulni a Nyugatban. A Nyugat főértéke az, ami a régi időben volt, hogy hitelt ad, presztízst ad mindazoknak a neveknek, akik benne megjelennek. Olyanokat lehet benne megírni, amit sehol másutt Magyarországon. S akinek itt sikere van, nyitva előtte az út az összes lehetőségek felé, amit ez a kis ország adhat. De azt hiszem tovább is, a külföld felé is. A Nyugat a legjobb próbaszínpad annak, aki a nagy Olvasóközönséghez akar jutni.