Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Az íróportrék gyűjtésének múltjáról

megnyitásakor a sokszorosított technikával készült lapoktól eltekintve mindössze két hiteles Petőfi-ábrázolást találhattunk a kiállításon : Mezey József olajfestményét (a Szépművészeti Múzeum letéteként) és Pap Zsigmond „Petőfi a bányába indul" című kedves, de dilettáns karikatúráját. Kétségtelen azonban, hogy a Petőfi-Ház fennállása alatt Petőfi szobrainak és romantikus arcképeinek sora állandóan gyarapodott, bár a költő halála után készült különféle ábrázolások teljességre törekvő gyűjtésének szándéka már fél századdal korábban is reménytelen vállalkozás volt. A Petőfi-kultusz ápolása azonban nem merült ki a Petőfi-ábrázolások felkutatásában. Ferenczy Zoltán és Kéry Gyula buzgón gyűjtötték a Petőfi-család portréit (egytől egyig gyenge művészek késő másolatait Orlai és Barabás Miklós kedves litográfiáiról és rajzairól), továbbá Petőfi tanárainak, gyermek- és ifjúkora közvetlen tanúinak arcképeit is. Az a körülmény viszont, hogy a Társaság tagjairól készült szobrokat és festményeket is a Petőfi-Ház termeiben helyezték el, végre hiteles íróikonográfiai anyaggal is gyarapította a gyűjteményt, így Szana Tamás, Ferenczy Zoltán, Lévay József, Herczeg Ferenc, Pékár Gyula arcmásaival. 1909. november 7-én nyílt meg a Petőfi-Ház kiállítása ; négy földszinti helyiségét a Petőfi-gyűjtemény foglalta el, a két emeleti teremben, ahol Jókai Mór hosszú éveket töltött, a Jókai-emlékmúzeumot helyezték el. Anyaga a Jókai családtól került múzeumi gondozásba, s ezzel könyvtára, kéziratai, arcképei, sok-sok fényképe, Laborfalvy Róza s a körülötte élők sok érdekes ereklyéje megmenekült a már szinte törvényszerű szétszóródástól. A gyűjtemény nagyobbik részét Jókai özvegyétől 1911-ben az állam vásárolta meg,

34 a festmények közül csupán kettőt emeltek ki a Szépművészeti Múzeum számára — az egyik éppen Kazinczy Ferenc ismeretlen szerzőtől való férfikori arcképe volt. Később Hegedűs Sándor özvegye, Jókay Jolán is örök letétként a Petőfi Társaság kezelésébe adta értékes emlékanyagukat,

35 melynek ikonográfiái részéből Horovitz Lipót, Huszár Adolf, Ferraris Artúr Jókai-portréit, illetve többfigurás kompozícióját s az író önarcképét kell elsősorban megemlítenünk. Ezzel át is tekintettük az olyan XIX. századi közgyűjteményeinket, amelyek az irodalommal kapcsolatban álló emlékanyagot is gyűjtötték. A múzeumok, a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság és a Petőfi-Ház gyűjteményeiben valóban szépen gyarapodtak az íróábrázolások, bár erre a területre egyik intézmény sem fordított különleges gondot. Sok értékes irodalomtörténeti tárgyi emlék tudományos nyilvántartás nélkül, családok birtokában őrződött meg vagy pusztult el. A fenti intézmények mellett a század utolsó negyedéből egy magános gyűjtő komoly történeti műveltséggel, múzeumi rendszerességgel s egyéni kezdeményezéssel végzett úttörő munkájáról is megemlékezhetünk. Ernst Lajosra gondolunk, aki életcélul tűzte ki a magyar történelem s a magyar irodalom emlékeinek összegyűjtését. Anyagválogatásánál azonban a történeti hitelességre ő sem tekintett, az elpusztult emlékeket s az emlékszegény történeti korok hézagait szívesen pótolta késői romantikus művekkel. Gyűjteményének irodalmi vonatkozású anyagát teljes egészében, hibái és hiányosságai ellenére is, örömmel üdvözölhetnénk múzeumainkban, hiszen munkáját olyan időben kezdte, amikor nemzeti irodalmunk emlékei még könnyebben összegyűjthetők voltak, s így az Ernst Múzeum számtalan igen becses írott és ikonográfiái dokumentumot tartalmazhatott. Sajnálatos, hogy e gazdag gyűjtemény a harmincas évek káros kultúrpolitikájának következtében nem került be kerek egészként a Nemzeti Múzeumba, hanem árverésen szóródott szét. Egy része ugyan a Nemzeti Galériában, a 31 Jegyzőkönyv a nemzeti gyűjtemények számára megvásárolt Jókai-hagyatéknak a múzeumok közti felosztása tárgyában tartott értekezletről. Bp. 1911. szept. 29. P. I. M. 35 Hegedűs Sándorné, született Jókay Jolán adománylevele. 1910. május 1. P. I. M.