Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Az íróportrék gyűjtésének múltjáról
nek ismerete. Tevékenységével Kazinczy Ferenc szellemében az ismeretterjesztés és népszerűsítés munkájából vette ki a maga részét. Ferenczy István művészi munkássága viszont szorosan Kazinczy műpártolói célkitűzéseihez kapcsolódott. Leghívebb barátait és úttörő munkájának önzetlen támogatóit a reformkor irodalmának lelkes képviselői közt találta meg : Kazinczy rokonszenvével tüntette ki, Fáy András, Bajza József, Vörösmarty és Kölcsey a művész küzdelmes életének megértő és tisztelő hívei voltak. Az irodalom képviselőit „kijegyzett embereknek" tisztelte, akik megérdemlik, hogy nevük „egy darab érc vagy kőbe bémetszessen" 11 , Csokonai szobrának ajánlásában pedig így fogalmazza meg messzi terveit : „Gyenge igyekezetem, a' képfaragásban magamat valamennyire kipallérozni, a' Hazámnak szolgálni, derék embereinek egy szériest faragni, a' mesteri műveket százolni, és senkinek semmit sem szóllani. Mellynek első zsengéje ezen Csokonai mejjképe ..." E szobor, alkotójának szándéka szerint, „a Debreceni Nemes Collegiumba" került. 12 Ferenczy István neve a Nemzeti Múzeum gyűjteményével kapcsolatban is hamarosan felmerült. 1835-ben Döbrentei Gábor a Magyar Tudós Társaság nevében a művész korai alkotását, Virág Benedek emléktábláját adta át a múzeumnak. Noha Ferenczy István álmait a hazai körülmények nem engedték valósággá válni, nagy terveinek néhány megvalósult emlékét, Kölcsey Ferenc szobrát, Fáy András és Kazinczy Ferenc busztjét ugyancsak a Nemzeti Múzeum fogadta be később falai közé. 13 A Nemzeti Múzeum történeti vonatkozású képanyagának további gyarapodását a számadatokon mérhetjük le legjobban. Miller Ferdinánd utóda, Kubinyi Ágoston tevékeny szervező és gyűjtő munkájával megteremtette a Nemzeti Múzeum magyar képtárát. 1851-ben a magyar képtárhoz tartozó Nemzeti Képcsarnok első kiállításán bemutatott 52 festmény közül 27 képmás mind hazai festő műve. 14 A kiállításról katalógus nem készült. A Pesti Napló híradása szerint a képek hazai jeles egyéniségeket ábrázolnak. Az egykorú forrásokból összeállított jegyzékben szép számmal találunk tanárt, tudóst, festőt, ötvöst, politikust, püspököt, zenészt és egyéb híres embert is, a szó igazi értelmében vett íróember azonban egy sincs közöttük. A múzeumi anyagban ekkor még csak a külföldi festők művei közt akadt néhány irodalmi vonatkozású portré. Jellemző, hogy Barabás Miklósnak a kiállításon szereplő négy festménye közül három arckép ugyan, de egyik sem íróportré. Pedig a XIX. század nagy művészegyéniségei között Ferenczy István mellett éppen Barabás Miklós az, akinek a legszebbeket köszönhetjük. Szívéhez az írók talán nem állottak közelebb, mint a művelődés más képviselői, de olajfestésű képei, akvarelljei és litográfiái között szinte mindenkit megtalálunk, aki a megújuló magyar költészet, magyar regény és sajtó területén nevet szerzett magának. Munkássága fél századot ívelt át, és arcképei között ott látjuk Vörösmarty Mihály, Eötvös József, Arany János, litográfiái közt Petőfi, Jókai Mór, Gyulai Pál, Kemény Zsigmond, Vajda János képmásait, hogy példaképpen csak a legnagyobbakat említsük. Barabás irodalmi vonatkozású litográfiáiból 1855-ben Pesten, Számwald Gyula kiadásában a Hölgyfutár műmellékleteként egy kis „Arcképalbum" jelent meg. A kötetben összesen 24 íróarckép van. Az előszó a következő kedves szavakkal ajánlja : „Szabadjon tehát bizton remélnünk, hogy ez arcképalbum nemcsak t. előfizetőink, de a magyar irodalom minden valódi barátja által, mint e nemben » MELLER SIMON : Ferenczy István élete és művei Bp. 1905.167.1. 12 11. sz. a. id. h. 13 9. sz. a. id. mü 14 FEJŐS IMRE : A Nemzeti Képcsarnok Alapító Egyesület története. Művészettörténeti Értesítő, 1957. 42., 43.1.
