Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)
VAYERNÉ ZIBOLEN ÁGNES: Az íróportrék gyűjtésének múltjáról
dor, 7 Dayka Gábor, Báróczy Sándor, Kis János, Pálóczy Horváth Ádám, Virág Benedek metszeteit, és szerepe volt Baróti Szabó Dávid portréjának sokszorosításában is. E képek legnagyobb részét saját műveinek kiadásában, illetve a gondozásában megjelent kiadványok kíséretében terjesztette. Népszerűsítő és gyűjtésre serkentő tevékenysége úttörő jelenség az íróportrék jelentőségének tudatosításában. A korábbi évszázadokból örökül maradt emlékanyagnál a megrendelő, a miniátor, festő és grafikus elsősorban a híres főpapot, a gazdag főnemest akarta megörökíteni, és csak kivételként találkozunk írói attribútummal ábrázolt arcképekkel, az írói öntudat jelentkezéseit kétségtelenül bizonyító képes emlékekkel, így jelenik meg például a Szigeti veszedelem címlapján Zrínyi Miklós, a költő — bár páncélba öltözött — alakja, így Pázmány Péter, majd Bél Mátyás írótollas képmása s az arcképén lantot tartó Gyöngyösi István. Kazinczy irodalomszervező munkálkodásának eredményeivel lépten-nyomon találkozunk. Törekvései és széles perspektívájú programja részekre bontva, szűkebb célkitűzésekben gyűrűznek tovább. A magyar történelem nagyjairól készült arcképek gyűjtését mint sajátos feladatot a múlt század elején a Magyar Nemzeti Múzeum képes gyűjteménye vállalta. Az írói arcképek intézményes gyűjtéséről azonban még hosszú ideig nem beszélhetünk, az íróikonográfia tárgyi emlékei csak a fenti gyűjtemény keretében kaptak helyet — és felette lassan gyarapodtak. Még ahhoz is némi jó szándék kell, hogy Miller Ferdinándnak, a Magyar Nemzeti Múzeum első igazgatójának az 1808. évi országgyűlés elé terjesztett múzeumtervezetében a gyűjtési kört megjelölő szavakból az íróportrékra valamit is vonatkoztassunk. 8 Miller ugyanis a korból és történelmi helyzetből következően a magyar nemzet számára fontos és jelentős személyek képmásainak gyűjtését azért tartja fontosnak, hogy ..királyi hercegek, királyok s az Ország eránt tett érdemekkel tellyes, akár régi, akár mostani időbeli Férfiak képei látszattassanak". — Vajon íróinkat is ilyen érdemekkel teljes férfiaknak tartotta-e ? Az érdemes muzeológus 1818-ban ugyanezzel a célkitűzéssel, „Pantheum" névvel önálló osztály létesítését sürgeti, 9 s megjegyzi, hogy a gyűjtés az eltelt tíz év eredményeként már tizenkét képmást mutathat fel. — íróportré egy sem volt közöttük. — A gyűjtemény azonban a következő évtizedekben sem gyarapodott gyorsabban. Az íróportrék népszerűsége azonban időközben egyre általánosabbá vált és irántuk az érdeklődés is egyre növekedett. Ehrenreich Ádám a XIX. század húszas éveiben rézmetszetű sorozatot indít „Icones Principum, Proceium ac praeter hos illustrum Virorum Matronarumque Veteris et praesentis aevi, quibus Hungária et Transsylvania clarent" címen. Ezeket a metszeteket saját műkereskedése útján önálló lapokként terjesztteti. Ebben a több mint száz lapos sorozatban szép számmal reprodukált íróarcképeket is, de kivétel nélkül előképek alapján ; köztük Kis János, Révai Miklós, Tihanyi Tamás, Döbrentei Gábor, Kisfaludy Sándor, Orczy Lőrinc, Virág Benedek nevével találkozunk. 10 Ehrenreich Ádámot nem a magyar irodalom művelői iránt érzett különleges vonzódás vezette, hanem a közönség már meglevő érdeklődésé' Pászthory Sándor arcképét Kininger rajzáról Friedrich John készítette. — Friedrich John Pászthoryn kívül Kazinczy Ferenc aromását, Csokonai egyetlen hitelesnek tekinthető portréját, Batsányinak Füger által festett képét és Sámrel Bredeczky, Jakab Glatz, valamint János Károly Unger (topográfiai művek, illetve pedagógiai témák szerzői) arcképeit tette ál ré/.mt*t-iw1I"'. Ez n tétij i émánk szempontjából érdekes, bár ebben az esetben nem a művész egyé ni érdeklődéséből kiinduló törekvés, hanem mércéje a felvilágosodás írói növekvő jelentőségének. 8 Muséum Hnngarinim. Buda. 1807. 9 A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene. Bp. 1902. ÉBER LÁSZLÓ : A múzeumi képtár múltja és jelene. 179—208.1. 10 PATAK V DFX KS : A magyar rézmetszés története. Bp. 1951. 44. 1. és !0C>. skk. 1. RÓZSA GYÖRGY : Ehrenreich Ádám forrásai. Művészettörténeti Értesítő. 1959. 61. skk.l.
