Baróti Dezső szerk.: A Petőfi Irodalmi Múzeum Évkönyve 1963 (Petőfi Irodalmi Múzeum–Képzőművészeti Alap Kiadó, Budapest, 1963)

MÓRICZ VIRÁG: Móricz Zsigmond, a „Nyugat” új szerkesztője

XI. 9. Azzal ébredtem, hogy beleuntam ebbe a sok alkuba. Nincs nekem rá szükségem. A mai napra elhatároztam, hogy elbúvok pihenni. Ha keresnek, azt mondom — fegyverszünet. Különben van egy új ideám. A Nyugatból egyszerűen olvasmány lapot csinálni. Át az Athenaeumhoz, azt a szedést, formát választani, ahogy a regényeim szedve vannak, s akkor meg van a szedés a regénykiadáshoz. Jönne elöl a regényem, 2 ív és még hozzá Figyelő 2 ív és szépirodalom, cikk 2 ív. Ez egészséges lenne. Hasonló ahhoz, mikor Dickens folytatásos füzetekben adta ki regényeit, ami apámat is folyton izgatta. De itt és így más írókat is vihet az úton, és a Nyugat életét is átmenti jobb időkre. A pihenőnapon körleveleket fogalmazott a — gondolatban hatszázról máris nyolcszázra szaporított előfizetőknek és a valaha volt s elmaradozott Nyugat-olvasóknak, akinek csak fellelhető még a címe. Ebben bejelenti, hogy Osvát meghalt, november 15-én nem jelenik meg a lap, december elsején viszont dupla számmal jelentkezik: A Nyugat első gárdájának két katonája veszi kezébe a folyóiratot és a nemzeti koncentráció irodalmi fórumává akarják azt emelni. A költők nem vezércikkben mondják el gondolataikat és nem politikában váltják be hivatásukat, de mégis vezérek és cselekedetük irányítja a politika szellemét. A tönkredarabolt Magyarország jelene szomorú, gazdasági helyzetünk sose volt rosszabb, mint ma. De abból nem élhetünk meg, hogy koplalunk és nem áll talpra, aki csak sír. Bizalmat kell kelteni önmagunkban, jövőnkben, és reményt. A Nyugat új szerkesztői ezt az új, friss életakarást fogják szolgálni a Nyugattal. Kérjük érdeklődését. Ez a levél, én azt hiszem, először is Babitsnak szólt és az ő egész habozó, rémült társaságának. Józanabbnak, reálisabbnak tartotta magát náluk. Világért nem engedhetett beleszólást azoknak, akik szellemileg és anyagilag zátonyra vitték a hajót. Előbb nagytakarításra készüljön mindenki, aztán a legnagyobb szerénységgel koncentrált munkára. Mindenki fogjon hozzá és az egész ország segítsen. Először is az Athenaeum, az ő kiadója. Január elsejére fogadja be a Nyugatot. Áttérnek a Móricz-könyvek formátumára, hogy a szedés költsége megtérülhessen. Mástól is olyan regényeket fognak közölni, amit kiadhat az Athenaeum. Minden szedést matricáznak, ami csak utóbb felhasználhatónak látszik. Akkor természetesen az Athenaeumnak érdemes a szedés költségét vállalni, ez csak előleg, befektetés — és nem lesz olyan rettentően drága és veszedelmes kaland Móricz Zsigmond vakmerő vállalkozása sem. XI. 11. Itt volt du. 4—6-ig Babits és Gellért. Babits mint tulajdonos jelent meg s felajánlott mindent. Minden anyagi ügyet, kiadói tevékenységet, szerkesztésben a szociális, társadalmi és életrészt. Semmi se kell neki, csak a kritikai rovat és a vers és a döntő szó a szerkesztésben. Nem fogadtam el, mert csak önállóan csinálhatom. Ő roppant gyámoltalanul és megijedten viselte magát. Mária azt mondta rá : — Olyan ember, akit folyton sajnálni kell. Végre megértette, hogy velem nincs alku s idegesen elment. Vele ment Oszkár is. Nem fogadtam el, mert lehetetlen ilyen habozó emberrel együtt dolgozni. De ha energikusabb volna, még lehetetlenebb lenne. Csak egyedül csinálhatom meg s amint elmentek, fel is villant előttem, hogy meg is csinálom . Jobb nekem a kompromittált Nyugat név helyett egy szép új név : FÖLD ! Itt úgyis 24. 000 P adóssággal kell kezdeni.